Tartalomjegyzék

Ami nem az Állam

Ami az Állam

Ahogyan az Állam fenntartja magát

Ahogyan az Állam felülmúlja saját korlátait

Amitől az Állam fél

Ahogyan az Államok egymáshoz viszonyulnak

Történelem, mint verseny az állami hatalom és a társadalmi hatalom között

 

Történelem, mint verseny az állami hatalom és a társadalmi hatalom között

Mint ahogyan az emberek közötti két elemi és egymást kölcsönösen kizáró kapcsolat a békés együttműködés vagy az erőszakos kizsákmányolás, a termelés vagy rablás, az emberiség történelme is – főképp gazdaságának történelme – e két elv közötti versengésként szemlélhető. Az egyik oldalon ott a kreatív produktivitás, a békés csere és az együttműködés; a másik oldalon pedig a kényszerítő parancsolás és a társadalmi viszonyokon keresztüli kizsákmányolás. Albert Jay Nock e két küzdő erőt boldogan „társadalmi hatalomnak” és „Állami hatalomnak” nevezte.1 A társadalmi hatalom az ember természet felett gyakorolt hatalma, a természet készleteinek kooperatív átalakítása és a természet törvényeibe való betekintése minden résztvevő egyén javára. A társadalmi hatalom a természet felett gyakorolt hatalom; az életszínvonal, amelyet a kölcsönös cserekereskedelemben résztvevő emberek értek el. Az Állami hatalom – mint ahogy azt láttuk – e termelés kényszerrel történő, élősködő elkobzása – a társadalom gyümölcseinek elszívása a nonproduktív (igazából antiproduktív) uralkodók hasznára. Míg a társadalmi hatalom a természet felett uralkodik, az Állami hatalom az emberek feletti uralom. A történelem folyamán az ember produktív és kreatív erői újabb és újabb utakat törtek, melyek a természet ember hasznára való átalakításához vezettek. Ezek az idők voltak azok, amikor a társadalmi hatalom az Állami hatalom fölé tört, és amikor a társadalomba történő Állami beavatkozás jelentősen csökkent. De egy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó lemaradás után az Állam mindig új területekre lépett, hogy ismét megbénítsa és eltiporja a társadalmi hatalmat.2 Ha a tizenhetedik századtól a tizenkilencedik század közepéig tartó időszak a Nyugat számos országában a társadalmi hatalom előretörésének időszaka volt, és következményképp a szabadság, a béke és az anyagi jólét növekedése, a huszadik század főként az a kor volt, melyben felkapaszkodott az Állami hatalom – mely következménye a rabszolgaság, a háború és a pusztítás visszatérése.

Ebben az évszázadban az emberi faj ismét az Állam fertőző uralmával találja szemben magát – az Államéval, ami most felfegyverkezett az ember kreatív erejének gyümölcsével, melyet elkobzott és megrontott saját céljaira. Az utolsó pár évszázad olyan időszak volt, melyben az ember alkotmányos és egyéb korlátokat próbált az Államra szabni, hogy aztán szemtanúja legyen annak, ahogyan egytől-egyig elbuknak az efféle próbálkozások. A számos forma közül, melyet az Állam az évszázadokon át öltött, az összes koncepció és intézmény közül, amelyet kipróbáltak, egyik sem járt sikerrel az Állam sakkban tartásában. Az Állam problémája, úgy fest, olyan távol áll a megoldástól, mint mindig. Talán a vizsgálódás új ösvényeit kell felfedeznünk, ha szeretnénk sikeres, végső megoldást találni az Állam kérdésére.

Lábjegyzetek

  1. Az Állami hatalom és a társadalmi hatalom fogalmairól lásd Albert J. Nock Our Enemy the State. Továbbá lásd Nock Memoirs of a Superfluous Man és Frank Chodorov The Rise and Fall of Society.
  2. Terjeszkedéseinek és összezsugorodásának fluktuációi közepette az Állam mindig biztosra ment, hogy megtartsa a gazdaság és a társadalom feletti kritikus „parancsnoki posztokat.” Ide tartozik az erőszak feletti monopólium, a végső bírói hatalom feletti monopólium, továbbá a kommunikációs és a szállítási csatornák (postahivatal, utak, folyók, légicsatornák), az Orientális despotizmusban az öntözővíz, illetve az oktatás – hogy szabadon alakíthassák a jövő polgárainak véleményét. A modern gazdaságban a pénz a kritikus parancsnoki poszt.