Olvasási idő: 76 perc
Olvasási idő: ~ 76 perc

Tartalomjegyzék

Előszó

1. rész: Metodológia

Bevezetés
Korlátok
A válasz?
Az apokalipszis-érv
Egy pusztán személyes vallomás
Néhány alapelv…

A múlttal igazolni a jövőt…
Nem te vagy az egyetlen kedves ember a földön
Államizmus és izoláció
Viszonylagos kockázat

Kollektív védelem: A módszer egy példája

A megszállás miértje
Megszállni az anarchiát
Deaktivált pénz

Államista “nemzetvédelem”: egy kritikai példa

Melyik szektor tesz többet azért, hogy megvédjen téged és a tulajdonodat –
a közszektor vagy a magánszektor?


Kollektív védelem: A módszer egy példája

Ideális esetben jobb megelőzni a megszállásokat mint visszaverni őket, mint ahogyan egy betegséget is jobb megelőzni, mint meggyógyítani.

Az anarchizmus melletti legerősebb érv az, hogy egy állam nélküli társadalom természetéből adódóan megelőzné a megszállást ahelyett, hogy pusztán képes lenne erőszakkal visszaverni azt.

Szóval mielőtt kiderítjük, hogy miként lehet visszaverni egy megszállást, tekintsük meg, hogy egyáltalán milyen célok vezérelnek egy megszállást.

A megszállás miértje

Képzeljünk el egy földterületet, ahol két tanya található, amit Bob és Jim birtokol. Bob egy telhetetlen és utálatos ember, aki szeretné kibővíteni a tanyáját és több pénzt keresni.

Bobtól keletre található Jim farmja, ami rendezett, hatékony és produktív, a tehenek, csirkék és takarosan beültetett földek palettájával.

Bobtól nyugatra egy vadon húzódik, tele medvékkel, farkasokkal, prérifarkasokkal, szúnyogokkal és ingoványokkal, és mindenféle kellemetlen és veszélyes dologgal. 

Pusztán gyakorlati szempontból, hogyan képes Bob a leghatékonyabban bővíteni a tanyáját és növelni a jövedelmét?

Kétségtelenül úgy, hogy befektet pár fegyverbe, keletnek indul és elfoglalja Jim tanyáját. Egy apró befektetésért cserébe Bob kap egy működő és termelékeny tanyát, ami kész tejet, tojást és termést adni neki.

Másrészről Bob úgy is dönthet, hogy nyugatnak indul a vadonba, és megpróbálja megritkítani a veszélyes ragadozók számát, lecsapolni az ingoványokat, kivágni és kiirtani az összes zavaró fát és bokrot. Egy-két évnyi rettenetes munka után talán megtisztított magának pár hektárnyi területet – ami aligha tűnik jövedelmező befektetésnek.

Ha Bob terjeszkedni szeretne, és nem érdekli őt az erkölcs, „meg fogja szállni” Jim tanyáját és át fogja venni azt, mivel azzal uralma alá hajthatja a kizsákmányolás és a termelés egy máris üzemelő rendszerét.

Tehát azt látjuk, hogy egy szomszédos terület megszállását elsősorban egy létező produktív rendszer feletti uralom megkaparintása motiválja. Ha nincs meg a produktív rendszer, akkor szertefoszlik a megszállás indítéka. Egy autótolvaj sosem fog „ellopni” egy vén, rozsdás tragacsot, ami téglákon pihen egy elhagyatott szeméttelepen. Olyan autókat próbál ellopni, amik jó állapotban vannak.

A megszállás költségeinek és nyereségének elemzése elengedhetetlen annak megértéséhez, hogy miként akadályozza meg egy állam nélküli társadalom a megszállást ahelyett, hogy pusztán visszaverné azt.

Amikor az egyik ország megszáll egy másikat, a fő cél átvenni a létező kormányzati rendszert, és így adókat szedni a polgároktól. Mint ahogy Bob csak azért fogja megszállni Jim tanyáját, hogy átvegye a megszelídített állatai feletti uralmat, úgy az egyik állam is csak azért fog megszállni egy másikat, hogy átvegye a hatalmat a másik ország állama felett, és az új adószedővé változzon. Ha nincsen adórendszer, akkor nincsen produktív erőforrás, amit átvehet a megszálló ország.

Továbbá egy bolondos példával élve könnyen megérthetjük, hogy Bob csak akkor fogja megszállni Jim tanyáját, ha tudja, hogy Jim tehenei és csirkéi nincsenek felfegyverkezve, és nem veszélyesek. Kissé a valósághoz igazítva a hasonlatot, képzeljük el hogy Jimnek van egy csoport alkalmazottja, akik mind veterán katonák, jól felfegyverkezve, és akik a halálukig fognak harcolni, hogy védjék a farmot. A megszállást elrettentő tényezők így jelentősen megerősödnek.

Az államok általában viszonylag lefegyverezve tartják a lakosságukat, hogy hatékonyabban megadóztathassák őket, mint ahogyan a gazdák is levágják a libáik és csirkéik szárnytollait, hogy hatékonyabban összegyűjthessék a tojásukat és a húsukat.

Tehát a megszállás költség-haszon számításának eredménye csak akkor pozitív, ha a haszon könnyen megszerezhető – egy fennálló adórendszer formájában – a megszállás költségei pedig viszonylag alacsonyak – egy javarészt lefegyverzett lakosság képében.

Tehát egy állam nélküli társadalmat nagyon is valós értelemben nem lehet megszállni, mivel igazából semmi nincs, ami megszállható. Nincsenek középületek, amikbe beköltözhetnek, nincsen regnáló kormány, aminek átvehetik a helyét, nincsen adórendszer, amit átvehetnek, és amiből hasznot húzhatnak – továbbá semekkora bizonyossággal nem tudhatják, mennyi fegyvert birtokolnak a polgárok (ne aggódj, később részletesen belemegyünk a fegyvertartásba…).

Egy megszálló ország teljesen biztos lehet abban, hogy amint áttöri a másik állam katonai védelmét, akkor nem fog jelentős ellenállásba ütközni a lakosság részéről. Egy államista társadalom egy tojáshoz hasonlítható – ha áttörsz a héján, akkor belül nincsen második védvonal. A megszálló államok nagyon jól ismerik a fegyvertartást tiltó törvényeket az országban, amit megszállnak – tehát garantáltan lefegyverzett lakossággal találják majd szembe magukat mindaddig, amíg képesek áttörni a katonai védelmen.

Megszállni az anarchiát

Képzeljük el, hogy Franciaország állam nélküli társadalommá válik, Németország és Lengyelország viszont nem. Éljünk egy klisével és képzeljük el, hogy Németország nagyon vágyik a katonai terjeszkedésre. A német vezető aztán ránéz a térképre, és megpróbálja eldönteni, hogy keletre menjen Lengyelország felé, vagy nyugatra Franciaország felé.

Ha keletre indul Lengyelország felé, akkor – ha át tud törni a lengyel katonai védelmen – táplálkozhat a létező adóbázisból, és egy szinte teljesen lefegyverzett lakossággal találja szembe magát. Saját kormánya meggazdagítására használhatja majd a lengyel adószedőket és adóztatási rendszert, mivel a lengyeleket már előzőleg uralták és úgymond „megszelídítették.”

Másszóval csak egyetlen ellenfelet kell legyőznie és elpusztítania, ami a lengyel kormány hadserege. Ha képes átjutni azon az egyetlen védvonalon, több milliárd dollárnyi létező adóbevételhez jut minden egyes évben – és egy kész hadsereghez illetve annak felszereléséhez.

Másrészről, ha úgy dönt, hogy nyugat felé, Franciaországba indul, akkor néhány igen félelmetes akadállyal találja szembe magát.

Nincsenek fegyverbirtoklásra vonatkozó törvények egy állam nélküli társadalomban, szóval elképzelése sincs arról, hogy melyik polgárnak milyen fegyvere van, és kétségtelenül nem számíthat arra, hogy csupán egyetlen hadsereget kell legyőznie, és egy törvényesen lefegyverzett lakosságon élősködhet.

Másodszor, képzeljük el, hogy átgurul a hadserege a határon és belép Franciaországba – mi a céljuk? Ha Franciaországnak még mindig lenne kormánya, akkor a célja nyilvánvalóan az volna, hogy elfoglalják Párizst, átvegyék a regnáló kormány helyét, illetve az uralmat az adórendszer felett.

Viszont hova menjen a hadserege, miután átlépte a határt? Nincsen főváros egy állam nélküli társadalomban, nincsen székhelye a kormánynak, nincsen létező adóztatási rendszer, nincsen a polgárokat irányító rendszer, nincsen központi hatalom, amit meg lehet ragadni és át lehet venni. A két tanya fenti példájában ez nem azzal egyenértékű, hogy Bob átveszi Jim farmját, hanem azzal, hogy Bob elindul a vadonba, és szembenéz a prérifarkasokkal, medvékkel, ingoványokkal és szúnyogokkal – nincsen egyetlen ellenség, nincsenek átvehető erőforrások, és semmi nincsen, ami „elkobozható.”

De tegyük fel, hogy a német vezetés teljesen retardált, és úgy dönt, hogy ennek ellenére is nyugatnak indul, Franciaországba – és tegyük fel azt is – hogy a lehető legerősebb legyen az érv – hogy Franciaországban mindenki úgy döntött, hogy lemond bármiféle kollektív önvédelemről.

Mit fog tenni a német hadsereg Franciaországban? Ajtóról ajtóra fognak járni, bekopogva az emberekhez, az ezüst étkészletüket követelve? Ha ez lehetséges is volna, és ténylegesen megvalósítanák, annyi történne, hogy visszavinnék az ezüstöt Németországba, és ezzel megszüntetnék a német ezüst étkészletgyártók munkáját. Amikor a német gyártók csődbe mennek, kirúgják a munkásaikat, ezzel elpusztítva a német kormány adóbevételét.

A német hadsereg képtelen Németországba szállítani a francia házakat – talán elkobozzák a francia autókat és a francia elektronikai berendezéseket, és azokat fogják Németországba szállítani.

És mit kezdjen a német kormány több ezer francia autóval és iPoddal? Adják el őket a saját polgárjaiknak jelentősen lecsökkentett áron? Képzelem, hogy néhány német polgár ennek nagyon is örülne, de ismét, annyi történne, hogy csődbe mennének a német autók és elektronikai termékek gyártói, így ismét jelentősen lecsökkenne a német kormány adójövedelme, nettó veszteséget eredményezve.

Továbbá azzal, hogy elpusztítják a belföldi iparokat a francia javak egyszeri beszállításával, a német kormány a saját jövőbeli jövedelmét csonkítja meg, mivel a belföldi ipar egy állandó adójövedelmet jelent – ez az aranytojást tojó tyúk levágásának tökéletes példája lenne.

Nos, talán azt tehetné a német kormány, hogy megfogja a francia polgárokat, és rabszolgaként Németországba szállítja őket. Mi lenne ennek az eredménye?

Sajnos ez sem működne, legalábbis nem sokáig, mivel a rabszolgák nem adóztathatók, és a rabszolgamunka helyettesítené a német munkaerőt, ami megadóztatható. Tehát ismét, a német kormány permanensen csökkentené a saját jövedelmét, amit nem tenne.

Egy másik ok, amiért az egyik ország megszállhat egy másik országot, hogy megszerezze az állami vagyont – a pénznyomtatás feletti uralmat, és számos fizikai vagyontárgyat, mint az épületek, autók, arany, üzemek, stb.

Viszont semmi sem marad tulajdonos nélkül egy állam nélküli társadalomban, leszámítva azt, aminek nincsen értéke, vagy amit nem lehet tulajdonolni, mint a levegőt. Nincsenek elragadható „közjavak” és nincsenek állami tulajdonban levő nyomdák, amiket arra használhatnak, hogy pénzt nyomtassanak és Németországba szállítsák a tőkét. Nincsenek kirabolható széfek végtelen állami arannyal, nincsen egyetlen hadsereg, aminek elkobozható a felszerelése.

Továbbá ha odamegyünk egy rablóhoz, és azt mondjuk neki: „Szeretnél kirabolni egy házat?”, vajon mi lesz az első kérdése?

„Nem is tudom – mi van benne?”

Egy rabló mindig tudni akarja egy betörés hasznát – teljesen tisztában van a kockázatokkal és a költségekkel, természetesen, és hozzá kell vetnie azokat a jutalomhoz. Sosem fog felmászni valami önkormányzati lakás falán, hogy lenyúljon egy öreg tévét és egy kazettalejátszót. Minél inkább ismeri egy otthon tartalmának az értékét, annál inkább képes lesz felbecsülni a betörés értékét.

Amikor a német vezetés arról dönt, hogy melyik országot szállja meg, szinte az utolsó dollárig tudni fog a lengyel kormány által beszedett adóbevételekről, illetve a kormány vagyontárgyairól, amit elkobozhatnak, ha megszállják az országot. Könnyű felmérni a „fizetséget.”

Másrészről ha nyugat felé tekintenek, a francia állam nélküli társadalomra, honnan fogják tudni, hogy mit fognak ténylegesen szerezni? Nincsenek közzétett adatok a társadalom teljes vagyonáról, nincsen beszedhető adóbevétel, és nincsenek állami vagyontárgyak, amiknek könnyen fel lehet becsülni az értékét a megszállás előtt. Semmiféleképp nem lehet megbecsülni egy megszállás költséghatékonyságát.

Megszállni egy államista társadalmat olyan, mintha megragadnál egy ketrecet, amibe sok-sok csirkét zártak – megkapod az összes tojást az örökkévalóságig. Megszállni egy állam nélküli társadalmat olyan, mintha nekiiramodnál egy csoport sirálynak – pusztán el fognak repülni, és semmi mást nem kapsz, csak némi madárszart a fejedre.

Tehát teljesen lehetetlen, hogy a német vezetés jó ötletnek tartsa, hogy nyugatnak induljanak Franciaországba a keleti Lengyelország helyett.

Ezt itt annyiban is hagyhatnánk, és teljességgel megelégedhetnénk a válaszunkkal, de mindig hajlandó vagyok megtenni az extra mérföldet, és elfogadni a lehetséges legrosszabb forgatókönyvet.

Tegyük fel, hogy valami őrült német kezébe kerül az államhatalom, akit gyerekként francia tankönyvekkel vertek, és egyáltalán nem érdekli Franciaország megszállásának költsége és nyeresége, csak azért szeretné megszállni, hogy – nem is tudom, hogy elégesse az összes tankönyvet, vagy valami ilyesmi.

A magánügynökségek természetébe és tartalmába a következő fejezetben fogunk belemenni, de mondjuk azt, hogy számos magán védelmi ügynökséget fizetnek azért, hogy egy ilyen megszálló őrülttől védelmezze Franciaországot.

Nos, ha valamiféle magán katonai védelmi ügynökséget állítanék fel, az első dolgom az lenne, hogy kitaláljam, hogyan védelmezhetem a fogyasztóimat a leghatékonyabb módon a lehető legkisebb költségekkel.

Az első dolog, amit figyelembe vennék, az lenne, hogy a nukleáris fegyverek a megszállás leghatékonyabb elrettentői, amit valaha feltaláltak. Egyetlen nukleáris hatalmat sem szálltak még meg vagy fenyegettek megszállással – és így nincs is jobb befektetés védelem szempontjából, mint néhány jól elhelyezett nukleáris fegyver.

Ha feltételezzük, hogy egy millió fogyasztó hajlandó fizetni néhány nukleáris fegyverért a megszállás elrettentése céljából, és hogy a nukleáris fegyverek megvásárlása és évi fenntartása körülbelül 30 millió dollárba kerül, akkor fogyasztónként évente 30 dollárról beszélünk – vagy naponta 10 centnél is kevesebbről.

A védelmi ügynökségek csak akkor keresnek pénzt, ha nem történik megszállás, mint ahogy az egészségbiztosítók is csak akkor keresnek pénzt, amikor egészséges vagy.

Tehát a kérdés, amit a leginkább meg szeretnék válaszolni, ha egy védelmi ügynökséget üzemelnék: „Hogyan tudok a legjobban megelőzni egy megszállást?”

Tegyük fel, hogy az állam nélküli francia társadalom a szabadság jelzőfénye az agresszív és államista nemzetek tengerében. A francia védelmi ügynökségek éjt nappallá téve azon dolgoznának, hogy a megszállás költségei a lehető legmagasabbak legyenek, a nyereségek pedig a lehető legkisebbek. Ha én vezetném az egyik ilyen ügynökséget, valami ilyesmi lenne a megoldásom…

Deaktivált pénz

Ha attól tartanék, hogy egy megszálló hadsereg kirabolhatja a vásárlóimat, kedvezményes árakat ajánlanék azoknak, akik hajlandóak elfogadni, hogy az elektronikus pénzüket ne lehessen azt elkölteni a saját ujjlenyomatuk nélkül, vagy valami ilyesmi. (Természetesen minden rendszer feltörhető, és elrabolhatják az embereket a pénzükkel együtt, de itt a cél nem megakadályozni minden lehetséges lépést, hanem egyszerűen csökkenteni Franciaország megszállásának anyagi hasznát.)

Hasonlóképpen kedvezményes védelmi szolgálatokat ajánlhatnék azoknak a gyártóknak, akik hajlandóak beépíteni egy kis GPS szerkezetet a gépezetük gyomrába, ami működésképtelenné teszi, ha egy másik országba szállítják. Ezt a szerkezetet autókba és egyéb értéktárgyakba is be lehetne szerelni, és így vagy Franciaországban kellene használni őket, vagy használhatatlanok lennének.

Tekintve, hogy a hidak irányítása egy elsődleges katonai cél a seregek és a járművek mozgatása érdekében, úgyszintén ösztönözném, hogy bizonyos készülékeket építsenek a belföldi autókba és kamionokba, amik automatikusan hozzáférést biztosítanának a hidakhoz. Így a megszálló hadseregek sokkal nehezebben férnének hozzá a hidakhoz, ami ismét csökkentené a megszállás sebességét.

Továbbá ha egy megszállás fenyeget, felfegyvereznék és kiképeznék annyi polgárt, amennyit csak lehet. Egy megszálló hadsereg igen más kihívással találná szembe magát egy állam nélküli társadalomban. Ha Németország megszállja Lengyelországot, mennyi polgár fogja kockáztatni egy életét egy újabb kormány elleni harcban? Viszonylag kevés különbséget jelent, hogy egy lengyel vezető vagy egy német vezető adóztat meg – ezért nem törődik az átlagpolgár azzal, hogy ki a helyi maffia főnöke. Viszont egy állam nélküli társadalom polgárai ellenállnának annak, hogy adóztatást és egy államot kényszerítsenek rájuk, és így sokkal inkább hajlamosak lennének olyan végtelenül kimerítő felkeléseket folytatni, amiket gyakran látunk a megszállások krónikáiban.

Ez csupán néhány bevallottan rögtönzött ötlet, de viszonylag egyszerű látni, hogy hogyan lehet jelentősen lecsökkenteni, vagy talán eltörölni Franciaország megszállásának a hasznát, és jelentősen megnövelni a megszállás költségét és korlátozni azt.

Fel lehetne vetni az ellenérvet, miszerint valami őrült csoport egyszerűen felrobbanthatna egy nukleáris bombát valahol Franciaországban, valami elmebeteg vagy gonosz indítékból – de ez nem a magán védelmi ügynökségek és az állam nélküli társadalom elleni érv, hanem épp az ellenkezője.

A „nukleáris őrült” érvet nem oldja meg egy állam léte, mivel egyetlen állam sem nyújthat védelmet ennek az eshetőségétől – viszont egy szabad társadalom sokkal kevésbé volna egy ilyen támadás célpontja, mivel egyedül védelmi hadsereggel rendelkezne, és nem folytatna agresszív és intervencionista külpolitikát, így pedig végtelenszer kisebb eséllyel provokálna ki egy ilyen őrült és tömeggyilkos megtorlást. Svájcot például nem fenyegeti annak a valós veszélye, hogy repülők csapódnak az épületeikbe.

Én úgy hiszem, hogy idővel csökkenne a proaktív és védelmi stratégiák szükségessége, mivel az egyetlen, amire tényleg szükség lenne, az néhány elrettentő nukleáris fegyver – és idővel még ezeknek a szükségessége is csökkenne, mivel vagy maga a világ válna állam nélkülivé, amivel eltűnne a háború fenyegetése – vagy továbbra is csak egymást támadnák az államista társadalmak a fentebb felsorolt okokból, és eltűnne az állam nélküli társadalom folyamatos védelmezésének a szüksége.

Végül tekintsünk meg néhány történelmi tévképzetet az államista „védelemről,” hogy bemutassuk, miként értékelhetjük ki kritikusan az állami feladatok egyik példáját.

Következő oldal>>