Ludwig von Mises

Az antikapitalista mentalitás

Tartalomjegyzék


I.
A kapitalizmus társadalmi jellemvonásai és becsmérlésének pszichológiai okai

 

5.
Az értelmiségiek haragja

 

Az átlagembernek rendszerint nem adatik meg a lehetőség, hogy sikeresebb emberekkel társuljon, mint ő. Egyéb átlagemberek köreiben mozog. Sosem találkozik főnökével szociális környezetben. Sosem látja saját szemével, mennyire különb egy vállalkozó vagy egy vállalatvezető mindazon képességek és adottságok tekintetében, amelyek szükségesek a fogyasztók sikeres szolgálatához. Irigysége és az általa előhívott harag nem a hús-vér emberre irányul, hanem fakó absztrakciókra, mint „menedzsment,” „tőke,” és „Wall Street.” Lehetetlen azzal a keserűséggel gyűlölni egy ilyen halovány árnyékot, mint amit az iránt a teremtmény iránt érez az ember, akivel nap mint nap találkozik.

Más a helyzet azok esetében, akik állásuk vagy családi kapcsolataik különböző körülményei során személyes kapcsolatba kerülnek a jutalmak nyerteseivel, amelyek – szerintük – őket illetik. Esetükben a kielégítetlen ambíció érzése kiváltképp megrendítő, mivel konkrét élőlények ellen ébreszti fel gyűlöletüket. Azért gyűlölik a kapitalizmust, mert ezt a másik embert illette a pozícióval, amit ők maguk szeretnének.

Ez a helyzet azokkal, akiket általában értelmiséginek neveznek. Vegyük például az orvosokat. A mindennapi rutin és a tapasztalat minden orvos tudomására adja a tényt, hogy létezik egy hierarchia, amely minden egészségügyi embert teljesítménye és érdemei alapján rangsorol. A nála kiemelkedőbbek, akiknek módszereit és innovációit meg kell tanulna és gyakorolnia kell, hallgatótársai voltak az orvosi egyetemen, együtt voltak gyakornokok, együtt jártak az orvosi egyesületek megbeszéléseire. Találkozik velük a páciensek ágyánál és a szociális összejöveteleken. Néhányan személyes barátai vagy kapcsolatban állnak és a legnagyobb udvariassággal viselkednek vele, és kedves kollégájuknak szólítják. De ezek az emberek magasan fölé tornyosulnak a közönség csodálata szempontjából, és gyakran jövedelmük tekintetében. Felülmúlták őt, és most egy másik osztályba tartoznak. Amikor összehasonlítja önmagát velük, megalázva érzi magát. De ügyelnie kell, nehogy valaki meglássa neheztelését és irigységét. Az ilyen érzések legapróbb jelére is nagyon rossz modorként tekintenének, és mindenki szemében lealacsonyodna. Le kell nyelnie megaláztatását és külső célpontra kell irányítania haragját. A társadalom gazdasági szerveződését, a kapitalizmus aljas rendszerét vádolja. Eme igazságtalan rezsim nélkül képességei és tehetsége, buzgósága és teljesítménye meghozta volna neki a gazdag jutalmat, amit megérdemel.

Ugyanez a helyzet számos ügyvéddel és tanárral, művésszel és színésszel, íróval és újságíróval, építésszel és tudóssal, kutatómunkással, mérnökkel és vegyésszel. Ők is frusztrálva érzik magukat, mivel bosszankodnak sikeresebb kollégáik, egykori iskolatársaik és pajtásaik felemelkedése miatt. Neheztelésüket pontosan az a szakmai magatartáskódex és etikett mélyíti, ami a bajtársiasság és munkatársiasság fátylát húzza a versengés valóságára.

Ahhoz, hogy az ember megértse az értelmiségiek gyűlöletét a kapitalizmus iránt, meg kell látnia, hogy az értelmiségi elméjében ez a rendszer egy meghatározott számú, vele egyenrangú ember képében jelenik meg, akik sikerét megveti, és akiket felelőssé tesz saját széleskörű ambíciójának meghiúsulásáért. A kapitalizmus iránti szenvedélyes ellenszenve csupán függöny, ami néhány sikeres „kollégája” iránti gyűlöletét palástolja.

<< Előző fejezet

Következő fejezet >>