Ludwig von Mises

Az antikapitalista mentalitás

Tartalomjegyzék


III.
Irodalom és kapitalizmus

2.
Siker a könyvpiacon

Viszont volt pár hiba ebben a képben.

Az irodalom nem konformizmus, hanem véleményeltérés. Jelentéktelenek a szerzők, akik pusztán megismétlik azt, amit mindenki helyesel, és amit mindenki szeretne hallani. Egyedül a megújító, a máshitű, az eddig sosem hallott dolgok hírnöke számít, aki elutasítja a tradicionális nézeteket és új értékekkel és eszmékkel kívánja helyettesíteni a régieket. Ő szükségszerűen tekintélyellenes, államellenes, kibékíthetetlenül ellenszegül kortársai elsöprő többségének. Pontosan ő az a szerző, kinek könyveit nem veszi meg a publikum nagyobb része.

Akármit is gondoljon az ember Marxról és Nietzschéről, senki sem tagadhatja, hogy elsöprő volt posztumusz sikerük. Viszont mindketten éhen pusztultak volna a könyveladásaikon kívüli más jövedelemforrásuk nélkül. A máshitű és az újító keveset várhat könyvei eladásaitól a normál piacon.

A könyvpiac mágnása a tömegeknek írt fikció szerzője. Helytelen volna feltételezni, hogy ezek a vásárlók mindig a rossz könyveket részesítik előnyben a jó könyvekkel szemben. Képtelenek a megkülönböztetésre, és következményképp készek néha elolvasni még a jó könyveket is. Igaz, hogy a napjainkban publikált legtöbb regény és színdarab puszta szemét. Semmi másra nem lehet számítani, amikor minden évben kötetek ezreit írják meg. Korunkat egy nap még mindig az irodalom virágzása korának lehetne nevezni, ha ezer kiadásból egyetlen könyv egyenrangú volna a múlt nagy könyveivel.

Sok kritikus örömét leli abban, hogy a kapitalizmus hibáztatja amiatt, amit az irodalom hanyatlásának neveznek. Talán önmagukat kellene vádolniuk, mert képtelenek megkülönböztetni a minőségit a minősíthetetlentől. Élesebb talán látásuk, mint elődjeiké száz évvel ezelőtt? Például ma minden kritikus tele van Stendhal dicsőítésével. De amikor Stendhal meghalt 1842-ben, ismeretlen volt és félreértett.

A kapitalizmus képes olyan vagyonossá tenni a tömegeket, hogy könyveket és magazinokat vásárolhatnak. De nem képes felvértezni őket Maecenas vagy Cangrande della Scala ítélőképességével. Nem a kapitalizmus hibája, hogy az átlagember nem értékeli az átlagon felüli könyveket.

<< Előző fejezet

Következő fejezet >>