Ludwig von Mises

Az antikapitalista mentalitás

Tartalomjegyzék


III.
Irodalom és kapitalizmus

3.
Megjegyzések a detektívtörténetekről

Egy új irodalmi műfajt hozott magával a kor, amelyben látszólag ellenállhatatlan erőre tett szert a radikális antikapitalista mozgalom, a detektívtörténetet. A Munkáspártot hivatalba emelő angolok egyazon generációját elragadtatták az olyan szerzők, mint Edgar Wallace. Az egyik kiemelkedő brit szocialista szerző, G. D. H. Cole nem kevésbé kiemelkedő detektívtörténetek szerzőjeként. Egy következetes marxistának a szakszervezeti mozgalom és államosítás művészeti építményének kellene neveznie a detektívtörténeteket – talán együtt a hollywoodi filmekkel, a képregényekkel és a sztriptíz „művészetével”.

Számos történész, szociológus és pszichológus próbálta megmagyarázni ennek a furcsa műfajnak a sikerességét. A legalaposabb ezek közül a vizsgálódások közül W. O. Aydelotte professzoré. Aydelotte professzornak igaza van, amikor kijelenti, hogy a detektívtörténetek történelmi értéke az, hogy álmodozásokat írnak le, így pedig felfedik olvasóikat. És épp úgy igaza van, amikor azt állítja, hogy az olvasó a detektívvel azonosul, és a detektívet – nagyon általános kifejezésekkel – saját egója kiterjesztésévé változtatja.

Nos, ez az olvasó a frusztrált ember, aki nem érte el a pozíciót, amelyre ambíciója késztette őt. Ahogy már mondtuk, kész azzal vigasztalnia magát, hogy a kapitalista rendszer igazságtalanságát hibáztatja. Azért bukott el, mert becsületes és törvénytisztelő. Sikeresebb versenytársai saját tisztességtelenségük miatt jártak sikerrel; aljas trükkökhöz folyamodtak, amelyekre ő, amennyire lelkiismeretes és makulátlan, soha nem is gondolt volna. Bárcsak tudnák mások, mennyire alattomosak ezek az arrogáns újgazdagok! Bűntetteik sajnos rejtve maradnak, és meg nem érdemelt hírnevet élveznek. De el fog jönni az ítélet napja. Le fogja leplezni őket, és fel fogja tárni gaztetteiket.

A detektívtörténet tipikus eseményszála ez: Valaki, akiről mindenki azt gondolja, hogy tiszteletreméltó és képtelen volna elkövetni bármilyen gonosztettet, förtelmes bűntényt követett el. Senki sem gyanakszik rá. De az okos detektívet nem lehet megtéveszteni. Mindent tud az efféle kétszínű álszentekről. Összegyűjti az összes bizonyítékot, hogy elítélje az elkövetőt. Hála neki, végül a jó ügy győzedelmeskedik.

A magát tiszteletreméltó polgárként beállító gazember felfedése gyakran szolgált témaként magasabb irodalmi szinteken is, rejtett burzsoáellenes hajlammal, mint Ibsen A társadalom támaszai esetén. A detektívtörténet lealacsonyítja a történetet és bevezeti az önelégült kopó olcsó karakterét, aki élvezetét leli egy olyasvalaki megalázásában, akit mindenki kifogástalan polgárnak gondolt. A detektívet a sikeres „burzsoá” elleni tudattalan gyűlölet motiválja. Ellentéte az állami rendőrség nyomozói. Ők túl ostobák és elfogultak, hogy megoldják a fejtörőt. Néha arra is utalás történik, hogy akaratlanul is elfogultak az elkövető mellett, mivel társadalmi pozíciója erős hatást gyakorol rájuk. A detektív legyőzi a korlátokat, amelyeket tunyaságuk gördít az útjába. Győzelme az ilyen rendőröket kinevező burzsoá állam hatóságainak veresége.

Ezért sikeres a detektívtörténet azok soraiban, akik kielégületlen ambíciótól szenvednek. (A detektívtörténeteknek természetesen más olvasói is vannak.) Éjjel-nappal arról álmodnak, miként tölthetik ki bosszújukat sikeres versenytársaikon. Arról a pillanatról álmodnak, amikor riválisukat „bilinccsel a csuklóján elvezeti a rendőrség”. Ezt a megelégedést adja meg nekik helyettesítőként a történet tetőpontja, amelyben a detektívvel azonosítják magukat, a csapdába szorult gyilkost pedig riválisukkal, aki felülmúlta őket.[1]

Olvasd el ezt is:  Ludwig von Mises: Az antikapitalista mentalitás - A „kuzinok” haragja

[1] Egy jelentős tény az úgynevezett bulvármagazinok, az amerikai sajtó legújabb kiegészítésének sikere. Ezeket a magazinokat kizárólag arra szentelik, hogy felfedjék a sikeres emberek, kiváltképp a milliomosok és a képernyős hírességek titkos bűneit és gaztetteit. A Newsweek 1955. Július 11.-i száma alapján az egyik ilyen magazin eladási számát 1955 Szeptemberére 3.8 millió példányra becsülik. Nyilvánvaló, hogy az átlagos közember örömét leli azok valós vagy állítólagos bűneinek felfedésében, akik túlragyogják őt.

<< Előző fejezet

Következő fejezet >>