Esszék a kapitalizmus témájában

Az emberek még napjainkban sem esnek gondolkodóba, amikor kijelentik a szocializmushoz való elköteleződésüket koktélpartikon, bőséges ételeket felszolgáló éttermekben vagy az emberi történelem legkényelmesebb apartmanjaiban és otthonaiban pihenve. Igen, még mindig divatos szocialistának lenni és - a művészetek és az akadémia bizonyos körein belül - társadalmilag egyenesen elvárt. Senki nem fog megbotránkozni. Lesznek, akik nyíltan gratulálni fogn...

Az emberek leíró kifejezései gyakran megtévesztőek. Például amikor az ipar modern kapitányairól és a nagyvállalati vezetőkről beszélnek, „csokoládékirálynak”, „gyapotkirálynak” vagy „gépkocsikirálynak” nevezik őket.  Ez a szóhasználat hallgatólagosan magába foglalja, hogy gyakorlatilag semmi különbséget nem látnak a modern ipari vezetők és az elmúlt korok feudális királyai, hercegei és lordjai között. Valójában azonban hatalmas a különbség, hisze...

Közkeletű nézet manapság, hogy a közelmúlt gazdasági krízise a kapitalizmus végét jelenti. A kapitalizmus állítólag megbukott -  bebizonyosodott, hogy képtelen megoldani a gazdasági problémákat, így az emberiségnek – ha fenn szeretne maradni - nem maradt más választása, mint átállni a tervutasításos gazdaságra, a szocializmusra. Ez aligha új gondolat. A szocialisták mindig is azt bizonygatták, hogy a gazdasági krízisek a kapitalista termelési mó...

I. A tizennyolcadik század végén a szabadságnak két különböző felfogása uralkodott; mindkettő más, mint amit ma értünk a szabadság fogalma alatt. Az első e felfogások közül tisztán akadémiai volt, amely semmilyen formában nem befolyásolta a politikai ügyek lebonyolítását. Ez az ősi szerzők könyveiből származtatott eszme volt, mely iratok tanulmányozása volt az akkori felsőfokú oktatás lényege. E görög és római írók szemében a szabadság nem olya...

A szabadpiac a társadalomban lezajló cserék sokaságának összefoglaló kifejezése. Minden csere egy önkéntes egyezség két egyén között vagy megbízottak által képviselt csoportok között. Ez a két egyén (vagy megbízott) elcserél két gazdasági jószágot: vagy egy kézzelfogható árucikket, vagy egy immateriális szolgáltatást. Tehát amikor veszek egy újságot az újságárustól ötven centért, én és az újságos elcserélünk két árucikket: én átadom az ötven cent...

A társadalomról alkotott alapvető nézetem, hogy az emberek elsöprő többsége szándékos tudatlanságba ringatja magát, hogy a gonoszt támogathassa, az egyénnek pedig nincs más választása, mint elszenvedni az erkölcsileg romlott többség demokratikus akaratát. A gonosz alatt pedig az erőszak kezdeményezését értem békés emberek ellen. Úgy gondolom, egy statisztikailag elhanyagolható kisebbséget leszámítva mindenki dédelget erőszakos elképzeléseket arró...

A következő esszék mind ugyanazt a kérdéskört járják körbe libertárius szemszögből. Arra a kérdésre próbálnak választ találni, hogy mégis mi a fene az a neoliberalizmus – ha lehet egyáltalán definiálni – és miért neveznek „neoliberálisnak” a vállaltan kommunistákon kívül lényegében mindenkit Hillary Clintontól és Orbán Viktortól kezdve Milton Friedmanon és F.A Hayekon át Ludwig von Misesig.  A soron következő fejezetek szerzői lényegében ugyanaz...