Esszék a murraynrothbard témájában

Minden művem az emberi szabadság központi kérdése körül forgott. Meggyőződésem, hogy – bár minden tudományág élvezheti a saját autonómiáját és integritását – végső soron az emberi cselekvés minden tudományága és diszciplínája összefüggésben áll egymással, és mind integrálható az egyéni szabadság egyetlen „tudományába” vagy diszciplínájába. Kiváltképp a Man, Economy and State, (2 kötet, 1962) művem volt az, ami megfogalmazta a szabadpiaci gazdaság...

A magukat „tudományosnak” valló értelmiségiekre hajlamos olyan hatást gyakorolni az „ember természete” kifejezés, mint a vörös zászló egy bikára. A modern csatakiáltás úgy szól: „az embernek nincsen természete!”; és jellemzi napjaink politikafilozófusainak hozzáállását a kijelentés, amit egy kimagasló politikai gondolkodó hangoztatott néhány éve az American Political Science Association \[Amerikai politikatudományi egyesület] egy összejövetelén, ...

Valóban különös, hogy megannyi modern filozófia magától a „természet” kifejezéstől is ódzkodik, és a miszticizmus illetve a természetfeletti becsempészését látja benne. Egy alma, ha esni hagyják, a földre zuhan; ezt mindannyian megfigyeljük és mindnyájan elismerjük, hogy ilyen az alma (és általánosságban a világ) természete. Amikor két hidrogénatomot egy oxigénatommal kombinálnak, az egy vízmolekulát eredményez – ez a viselkedés egyedülállóan a h...

A könyv előző fejezeteiben kidolgoztuk a szabadság és a tulajdonjogok elméletét, illetve felvázoltuk a jogi kódexet, ami szükséges volna ezeknek a jogoknak a védelmezéséhez. De mi van a kormánnyal, az Állammal? Mi a helyénvaló szerepe – ha van egyáltalán bármi? A legtöbb ember – beleértve a legtöbb politikai gondolkodót – úgy hiszi, hogy amint az ember elismeri az Állam bizonyos tevékenységeinek – mint például egy jogi kódex biztosításának – a fo...

Az Állam szükségességével kapcsolatos eszmecserék egy fő problémája az, hogy minden ilyen eszmecsere szükségszerűen az Állam évszázadokra visszanyúló létének és uralmának kontextusában történik – amihez hozzászokott a nyilvánosság. A két biztos jelenség a népszerű és száraz humorú „halál és az adók” mottóban demonstrálja, hogy a nyilvánosság beletörődött az Állam létébe, mint ami egy gonosz, de elkerülhetetlen természeti erő, aminek nincsen alter...

Ahhoz, hogy egy eszköz hatékony legyen, hogy a lehető leggyorsabban elérje a szabadság célját, világosnak kell lennie, hogy az *nem mondhat ellent* a célnak....

Ha a szabadság előmenetele épp úgy megkövetel egy mozgalmat, mint ahogyan az eszmék egy csokrát, akkor úgy tartjuk, hogy amit a libertárius mozgalomnak mindenek feletti céljaként kell kitűznie, az a szabadság győzelme a való világban, az eszme megvalósítása. Ez magától értetődőnek tűnhet, de sajnos megannyi libertárius bizonyult képtelennek, hogy meglássa a győzelem, mint végső és mindenek feletti cél fontosságát. Bizonyos értelemben a tény, hogy...

Szükségszerűen következik a győzelem elsődleges céljából, hogy olyan gyorsan szeretnénk a győzelmet, amennyire csak lehet. Ahogyan Mises bemutatta, amikor demonstrálta, hogy az időpreferencia az emberi cselekvés egy kategorikus ténye, az embereknek szükségszerűen előnyben kell részesíteniük bármely cél lehető leggyorsabban történő elérését. És ha valóban a győzelem a célunk, ami az igazságosság követelményeiből fakad, akkor arra kell törekednünk,...

A libertáriusok jelentős szellemi erőfeszítést szenteltek az alapelveik és a libertárius társadalom víziójának finomítására. De gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoztak egy létfontosságú kérdéssel, a stratégia kérdésével: most, hogy ismerjük a társadalmi célunk természetét, hogy a fenébe jutunk oda?\[^1]Amennyiben a libertáriusok bármi figyelmet szenteltek a stratégia kérdésére, az kimerült annyiban, hogy arra jutottak, amit én „oktatáselvűségne...