logo
Hans-Hermann Hoppe

Hogyan teszik a vállalkozók jobbá a társadalmat

2016.11.15.
Így közvetlenül elküldheted az ebook olvasódnak is az esszét

A tőkés vállalkozó egy bizonyos célt szem előtt tartva tevékenykedik: pénzbeli profit megszerzésének érdekében. Megtakarít, vagy megtakarított pénzt kölcsönöz, munkaerőt bérel fel, nyersanyagokat, termelési eszközöket és földet vásárol vagy bérel.

Ezután megtermeli saját termékét, akármi legyen is az, és reméli, hogy pénzbeli nyereséggel adhatja el ezt a terméket. Az Emberi Cselekvésben Mises rámutat arra, hogy a tőkés számára "a profit úgy jelenik meg, mint a kapott pénz többlete a kiadott pénzhez viszonyítva, a veszteség pedig, mint a kiadott pénz többlete a kapott pénzhez viszonyítva. A profit vagy a veszteség meghatározott mennyiségű pénzben fejezhető ki."

Mint minden tevékenység, a kapitalista vállalkozás is kockázatokkal jár. A termelés költségei - a kiadások - nem determinálják a kapott bevételt. Sőt, ha a termelés költsége határozná meg az árat és a bevételt, egyetlen tőkés sem menne csődbe. Ehelyett az előre megjósolt költségeken és bevételeken múlik, milyen termelési költséget engedhet meg a tőkés.

A tőkés azonban nem tudja előre, milyen jövőbeli árakat fizetnek majd neki, vagy mennyi termék fog elkelni az adott árakon. Ez kizárólag a termékei vásárlóin múlik, akik fölött a tőkésnek nincs hatalma. A tőkésnek találgatnia kell, mi lesz a jövőbeli kereslet. Ha helyes a jóslata, és a jósolt jövőbeli árak összhangban állnak a későbbi, konkrét piaci árakkal, profitot fog elérni. Viszont, bár egyetlen tőkésnek sem célja a veszteség - mivel a veszteség következménye az, hogy a tőkésnek fel kell adnia szerepét, és vagy fizetett munkavállalóként, vagy önellátó termelő-fogyasztóként kell folytatnia - minden tőkés hibázhat spekulációjában. A tényleges árak a reményei - és az azokhoz viszonyított termelési költségei - alá zuhanhatnak, amely esetben nem profitot nyer, hanem veszteséget szenved.

Míg azt meg lehet határozni, hogy pontosan mennyi pénzt szerzett vagy veszített egy tőkés az idő folyamán, nyeresége vagy vesztesége nem árul el semmit a tőkés boldogságáról, azaz lelki nyereségéről vagy veszteségéről, hiszen a tőkés számára a pénz szinte soha nem a végső cél. A pénz gyakorlatilag minden esetben a további cselekvés eszköze, amelyet távolabbi, végső célok vezérelnek. A tőkés használhatja pénzét arra, hogy tovább bővítse szerepét, mint haszonkereső tőkés. Használhatja el nem költött készpénzként, egyelőre meg nem határozott, jövőbeli használat céljából. Elköltheti fogyasztási cikkekre és személyes fogyasztásra. Vagy filantróp és jótékony célokra is használhatja, és a többi.

Amit vitathatatlanul elmondhatunk a tőkés nyereségéről vagy veszteségéről, az a következő: nyeresége vagy vesztesége a mennyiségbeli kifejezése annak, amennyivel hozzájárult embertársai jólétéhez, azaz a termékét megvásárlók és elfogyasztók jólétéhez, akik lemondtak pénzükről a tőkés (a vásárlók szempontjából) értékesebb termékéért cserébe. A kapitalista nyeresége azt mutatja, hogy sikeresen átalakította a társadalmilag kevésbé értékelt eszközöket társadalmilag magasabbra értékelt eszközökre, ezzel megnövelte és fokozta a társadalmi jólétet. Mutatis mutandis, a tőkés vesztesége azt jelzi, hogy a termelés során értékesebb anyagokat használt fel kevésbé értékes anyagok létrehozásához, így elpazarolta a szűkös fizikai eszközöket és elszegényítette a társadalmat.

A pénzbeli haszon tehát nem csupán a tőkés számára jó, hanem embertársai számára is. Minél nagyobb egy tőkés profitja, annál nagyobb mértékben járult hozzá a társadalmi jóléthez. Hasonlóképpen, a pénzveszteség nem csupán a tőkés, hanem embertársai számára is rossz, akiknek csorbult a jóléte a tőkés hibájának köszönhetően.

Az igazságosság kérdése: a tőkés tevékenységének etikai "helyessége" vagy "helytelensége" akkor releváns - mint minden tevékenység esetén - ha konfliktus merül fel. Akkor, ha egymásnak ellentmondó tulajdonjogi követelések és nézeteltérések merülnek fel a cselekvés konkrét, fizikai eszközével kapcsolatban. És a tőkésnek adható válasz pontosan ugyanaz, mint mindenki másnak, bármilyen cselekvésre vonatkozóan.

A tőkés cselekedetei és nyeresége jogosak és igazságosak, ha termelési eszközeire eredeti birtokbavétel vagy termelés következtében tett szert, vagy kölcsönösen hasznos értékcsere során megvásárolta vagy kibérelte azokat előző tulajdonosuktól, ha az összes munkavállalóját szabadon és kölcsönösen elfogadott feltételekkel alkalmazta, és ha nem károsítja fizikailag mások tulajdonát a termelési folyamat során. Máskülönben, ha a tőkés termelési eszközeinek egy részéhez vagy egészéhez nem eredeti birtokbavétel, termelés, bérlés vagy vásárlás során jutott (hanem ehelyett egy másik személy magántulajdonának elrablásával), ha hozzájárulás nélkül, "kényszermunkát" alkalmaz termelési folyamatában, vagy ha a termelés során megkárosítja mások fizikai tulajdonát, akkor tettei és az abból következő nyereség jogtalan.

Jogtalanság esetén az igazságtalanul károsított személy - a rabszolga, vagy bárki más, aki bizonyítékkal rendelkezik a tőkés által felhasznált termelési eszközök régebbi, le-nem-mondott jogcíméről - követelése jogos, és kártérítést követelhet pont úgy, mint minden polgári ügyben.

- Hans-Hermann Hoppe

Oszd meg ezt a bejegyzést:
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5
Book Cover 0Book Cover 1Book Cover 2Book Cover 3Book Cover 4Book Cover 5