Bekövetkezett azután, hogy az emberek a kölcsönösen egymásnak okozott bajokban békéért sóhajtoztak; szerencsétlenségeik okairól gondolkozva, így szóltak: „mivel szenvedélyeink egymás megrontására vezettek és miután mindegyikünk mindent el akar nyelni, nincs egyikünknek se semmije; amit az egyik elrabol ma, azt elragadja holnap a másik. Nevezzünk ki ítélőbírákat, kik jogaink fölött őrködjenek és viszálykodásainkat ítéletükkel elintézzék. Így, miután közös védelem és kezesség alatt állna mindenkinek az élete és a vagyona, nyugodtan élvezhetjük a természet összes javait.”
És a társadalmak kebelében szerződések jöttek létre, melyek az egyén cselekvésének és jogainak zsinórmértékévé és törvénnyé lettek; elöljárókat neveztek ki, hogy erre ügyeljenek; a nép ezekre bízta a mérleget jogai mérlegelésére és a pallost a vétségek büntetésére.
Az erő és tevékenység egyensúlya szerencsésen helyreállott. Az igazság és a méltányosság neve a földön ismeretessé és tiszteltté vált.
Ily módon a rendetlenség, melyet az ostobaság idézett elő, a bölcseség által jóvá lett téve. Hogy saját élményeit biztosíthassa, tisztelte a másokét, a telhetetlenség ellensúlyát pedig a felvilágosult önszeretetben találta meg.
Így lett az önszeretet örökös rugója minden egyénnek és szükséges alapja minden összeköttetésnek. Ezen törvénynek tiszteletéből függött a nemzetek sorsa. Ha a közmegegyezés útján létrejött törvények ezen célhoz hűek maradtak és ennek sugallatát követték, akkor így az egyének szerencséjének tömegéből közboldogság, közjólét fejlődött; ellenkező esetben, szíve sugallatától megfosztva tétlenségben tengett, és így az egyének gyengeségéből közgyengeség keletkezett.
Belülről tehát a kormányok és a törvények méltányossága fokozta a birodalmak fényét és jólétét, külhatalmuk pedig azoknak buzgalma által volt megteremtve, kik a közjólét iránt érdeklődtek. Az emberek szaporodása által azonban nehezebbé váltak a viszonyok és a jogok meghatározása is bonyolultabb lett; a szenvedélyek folytonos játéka előre nem látott eseményeket teremtett; a szerződések hiányossá, semmissé lettek. A törvények végrehajtói azoknak célját eltévesztve vagy elferdítve, zavarba és rendetlenségbe hozták a társadalmakat. A törvények romlottsága és a kormányok igazságtalansága lett az alapja a népek szerencsétlenségének és az államok leigázásának.
És e bajok mind a telhetetlenségből és a tudatlanságból származtak.
