Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A kormány babrálása a pénzzel

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

III.
A kormány babrálása a pénzzel

9.
Központi Bankolás:
Az infláció irányítása

Pontosan milyen módon szabályozza a Jegybank a magánbankokat? A bank „tartalékaiknak,” azaz a Jegybanknál vezetett számlájának kontrolljával. A bankok megőrzik tartaléknak a teljes betéti kötelezettségeik egy bizonyos hányadát, az Egyesült Államokban pedig nagyon egyszerűvé válik a szabályozás, ha a Jegybank megszabja e tartalék minimális méretét. A Jegybank ezután inflációt idézhet elő, ha jegybanki tartalékkal árasztja el a bankrendszert, illetve csökkenti a kötelező tartalékrátát, így adva engedélyt az országos hitelexpanzióra. Ha a bankok tartalék/bankbetét aránya 1:10, akkor 10 millió dollár (kötelező ráta feletti) „többlet tartaléka” egy 100 millió dolláros banki inflációt tesz lehetővé és ösztönöz. Mivel a bankok a hitelexpanzióból profitálnak, és mivel a kormány majdhogynem lehetetlenné tette a csődjüket, általában a megengedett maximumig emelik a hitelezéseiket.

A Jegybank úgy növeli a banki tartalékok mennyiségét, hogy vagyoneszközöket vásárol a piacon. Mi történik, például, ha a bank megvásárolja Jones úr 1000 dollárt érő tulajdonát (legyen az bármiféle tulajdon)? A Jegybank kiállít egy csekket Jones úr számára 1000 dollárról a vagyontárgyért cserébe. A Jegybanknál nincsenek egyéni számlák, így Jones úr fogja a csekket, és betétként elhelyezi a saját bankjánál. Jones úr bankja jóváír 1000 dollárt a számláján, és bemutatja a csekket a Jegybanknak, amelynek jóvá kell írnia 1000 dollár tartalékot a magánbank tartalékszámláján. Ez az 1000 dollár tartalék lehetővé teszi a többszörös banki hitelexpanziót, főként, ha az így létrehozott tartalékokat országszerte számos bankba töltik.

Ha a Jegybank közvetlenül a banktól vásárol pénzügyi eszközt, akkor a következmény még inkább nyilvánvaló: a bank megnöveli tartalékait, amellyel létrejön az alap a hitelexpanzióhoz.

Vitathatatlan, hogy a Jegybank leginkább az állampapírokat szereti felvásárolni. Ily módon az állam biztosítja saját értékpapírjainak piacát. A kormányok könnyedén inflálhatják a pénzkínálatot, ha új kötvényeket bocsátanak ki, majd a Jegybankot a kötvények megvásárlására utasítják. A Jegybank gyakran elvállalja az állampapírok piaci árának biztosítását egy bizonyos árszinten, amelynek következtében az értékpapírok a bankhoz áramlanak, folyamatos inflációt idézve elő.

A vagyoneszközök vásárlásán kívül más módja is van annak, hogy a Jegybank új banktartalékokat hozzon létre: ha kölcsönadja őket. A kamatláb, amelyet a Jegybank felszámít ezért a szolgáltatásért a „rediszkontláb.” Nyilvánvaló, hogy a kölcsönvett tartalékok nem olyan kielégítőek a bankok számára, mint amelyek teljesen az övék, mivel ebben az esetben a visszafizetés nyomása terheli őket. A kamatláb változtatására kiemelt figyelmet szentelnek a hírek, de ez nyilvánvalóan sokkal kisebb jelentőséggel bír, mint a banktartalékok mennyiségének vagy a tartalék arányának változása.

Amikor a Jegybank pénzpiaci eszközöket árusít a bankok vagy a nyilvánosság számára, csökkenti a banki tartalékokat, és kikényszeríti a hitel- és pénzkínálat csökkentését, azaz a pénz deflációját. Viszont láthattuk, hogy a kormányok természetükből adódóan inflációsok; a történelem során elenyésző esetben idéztek elő a kormányok deflációt. Egy dolgot sokszor elfelejtenek: a defláció kizárólag egy előző infláció után történhet meg; kizárólag a hamis fizetési bizonylatot vonhatják vissza, az aranyérméket nem.