Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A nyugat pénzügyi összeomlása

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

IV.
A nyugat pénzügyi összeomlása

Nyolcadik Fázis
A Smithsoni Egyezmény
1971. December – 1973. Február

A Smithsoni Egyezmény, amelyet Nixon elnök „a világtörténelem legnagyobb pénzügyi egyezményeként” magasztalt, még az 1920-as aranydeviza-rendszernél és Bretton Woodsnál is ingatagabb és gyengébb volt. Az országok ismét felesküdtek valutáik árfolyamának rögzítésére, csak épp most arany, vagy bármiféle globális valuta fedezete nélkül. Továbbá a dollárhoz viszonyítottan alulértékelve rögzítették számos európai valuta árfolyamát. Az Egyesült Államok csak kis mértékben értékelte le a dollárt, amit hivatalosan 38 dollár/uncia arany értéken határozott meg. Bár ez apró és megkésett, mégis jelentős változtatás volt abból a szempontból, hogy megszegte a hivatalos amerikai nyilatkozatok végtelen sorozatát, amelyek felesküdtek, hogy mindörökké fenntartják a 35 dolláros rátát. Ezzel hallgatólagosan beismerték, hogy a 35 dolláros árfolyam nem volt kőbe vésve.

Bár a valuták széles sávban lebeghettek, a rögzített árfolyamok rendszere – globális csereeszköz híján – elkerülhetetlenül gyors megsemmisülésre volt ítélve. Ez kiváltképp igaz volt annak fényében, hogy a pénz és az árak amerikai inflációja, a dollár zuhanása, és a fizetési mérleg deficitje továbbra is korlátlanul tombolt.

Az eurodollárok felduzzadt kínálata, a vég nélküli inflációval és az aranyfedezet eltörlésével kombinálva egészen kétszáztizenöt dollár/unciára emelte az arany szabadpiaci árát. És ahogyan a dollár túlértékeltsége, illetve az európai és Japán stabil valuták alulértékeltsége egyre nyilvánvalóvá vált, a dollár végre darabokra hasadt a világpiacon 1973 februárjának és márciusának pánikkal fűtött hónapjaiban. Nyugat-Németország, Svájc, Franciaország, és a többi, stabil valutával rendelkező ország számára lehetetlenné vált, hogy tovább vásárolják a dollárt, hogy megtámogassák az alulértékelt rögzített árfolyamokat. Alig több mint egy év kellett ahhoz, hogy az aranyfedezet nélküli, rögzített árfolyamok Smithsoni rendszerét darabokra zúzzák a gazdasági valóság kősziklái.