Olvasási idő: ~ 6 perc

A nácik – a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt – filozófiája korunk antikapitalista és szocialista szellemiségének legtisztább és legkövetkezetesebb megtestesülése. Lényeges alkotóeszméi nem német vagy „árja” eredetűek, és nem napjaink Németországának sajátosságai. A náci tan genealógiai fáján sokkal előkelőbb helyet foglalnak el az olyan latinok, mint Sismondi és Gergoes Sorel, és az olyan angolszászok, mint Carlyle, Ruskin és Houston Stewart Chamberlain, mint bármely német. Még a nácizmus legismertebb ideológiai vonása – az árja mesterfaj felsőbbrendűségének meséje – sem német eredetű; egy francia, Gobineau volt a megalkotója. Zsidó származású németek, mint Lassalle, Lasson, Stahl és Walter Rathenau többel járultak hozzá a nácizmus központi tételeihez, mint olyan emberek, mint Sombart, Spann és Ferdinand Fried. A szlogen, amibe a nácik belesűrítették a gazdaságfilozófiájukat: Gemeinnutz geht vor Eigennutz (a közérdek előbbre való az önérdeknél) hasonlóképp egyazon gondolat, ami az amerikai New Deal, és a gazdaság Szovjet irányításának alapját képezi. Hallgatólagosan magába foglalja, hogy a profitra törekvő vállalatok károsítják az elsöprő többség érdekeit, és hogy a kormányzat szent feladata megakadályozni a profitok kialakulását a termelés és az elosztás állami irányításával.

A nácizmus egyedüli német adaléka a Lebensraum – az élettér – meghódítására irányuló törekvés volt. És ez is azoknak az eszméknek az elfogadásából eredt, amelyek vezércsillagként szolgáltak az összes többi ország legbefolyásosabb pártjainak. Ezek a pártok a vagyoni egyenlőtlenséget tartják a legfontosabb dolognak. A nácik ugyanezt teszik. Ami a nácikat jellemzi, az annak a ténye, hogy nem voltak hajlandóak beletörődni egy olyan állapotba, amiben a németek örökre arra kárhoztatnak, hogy – a szavaikkal – „foglyok legyenek” egy viszonylag kicsi és túlnépesedett területen, ahol a munka termelékenysége kisebb, mint a viszonylag alulnépesedett országokban, melyeknek jobb nyersanyagkészlet és tőkekészlet adatott. A föld természeti erőforrásainak igazságosabb elosztására törekednek. „Nincstelen” nemzetként ugyanazzal az érzéssel tekintenek a gazdagabb nemzetek vagyonára, mint amivel a nyugati országokban megannyi ember tekint néhány honfitársuk magasabb jövedelmére. A „progresszívek” az angolszász országokban azt mondják, hogy „a szabadság értéktelen” azoknak, akik jövedelmük viszonylagos csekélységétől szenvednek. A nácik ugyanezt mondják a nemzetközi kapcsolatok tekintetében. A véleményük szerint az egyetlen fontos szabadság a Nahrungsfreiheit (az étel behozatalától való szabadság). Egy olyan nagy és erőforrásokban oly’ gazdag terület megkaparintására törekednek, ahol gazdasági önellátást folytathatnának, nem alacsonyabb életszínvonallal, mint amit bármi más nemzet élvez. Forradalmárnak gondolják magukat, akik az elidegeníthetetlen természetes jogaikért harcolnak a reakcionárius nemzetek sokaságának érdekeivel szemben.

A közgazdászok könnyen megcáfolják a náci tanok tévedéseit. De azok, akik az „ortodox és reakcionárius” jelzőkkel becsmérelik a közgazdaságtant, és akik fanatikusan támogatják a szocializmus és a gazdasági nacionalizmus hamis hitvallását, képtelenek voltak megcáfolni őket. Hiszen a nácizmus nem volt több mint saját tanaik logikai alkalmazása a viszonylag túlnépesedett Németország sajátos körülményeire.

 A német politikaitudomány, történelem, jog, földrajz és filozófia professzorai több mint hetven éven át nagy buzgalommal itatták át tudományágaikat a kapitalizmus hisztérikus gyűlöletével, és a kapitalista nyugattól való „felszabadulás” háborúját hirdették. A német akadémiai szocialisták – kiket olyannyira tiszteltek minden országban – a két Világháború szívritmusszabályzói voltak. Már akkor szorosan elkötelezték magukat a nácizmus elvei mellett. Ami hiányzott, és ami később meg is érkezett, csupán egy új kifejezés volt, amivel megnevezhetik a tanukat.

Amikor az összes máshitű tömeges lemészárlásának és a kegyetlen erőszaknak a Szovjet politikája eltörölte a gyilkosság tilalmát, ami még mindig nyugtalanított néhány németet, többé semmi sem állíthatta meg a nácizmus előmenetelét. A nácik gyorsan átvették a Szovjet módszereket. Importálták Oroszországból az egypártrendszert és az egyeduralkodó párt a politikai életben betöltött felsőbbrendű szerepét; a titkosrendőrségnek tulajdonított kulcsfontosságú szerepet; a koncentrációs táborokat; az ellenfelek kivégzését vagy bebörtönzését; a gyanúsítottak és a száműzöttek családjának lemészárlását; a propaganda-módszereket; a szövetséges, külföldi pártok megszervezését és azok bevetését, hogy küzdjenek saját kormányaik ellen, kémtevékenységet és szabotázst végezzenek; a diplomáciai és konzuli szolgálatok használatát a forradalmak kirobbantásához; és megannyi más dolgot. Senki nem volt Lenin, Trockij és Szálin tanulékonyabb tanítványa, mint a nácik.

Hitler nem a nácizmus megalapítója volt, hanem a terméke. A legtöbb kollaboránsához hasonlóan ő is egy szadista gengszter volt. Tanulatlan és tudatlan volt; még a középiskola legelső éveiben is megbukott. Sosem volt egy becsületes állása. Mese, hogy valaha is tapétázóként dolgozott volna. A katonai karrierje az Első Világháborúban középszerű volt. A háború végén a politikai ügynökként végzett tevékenysége miatt jutalmazták a Vaskereszt első osztályával. Egy megszállottan megalomán mániákus volt. De a tanult professzorok dédelgették az önhittségét. Werner Sombart – aki egyszer azzal dicsekedett, hogy az egész életét arra szentelte, hogy Marx eszméiért küzdjön – Sombart, akinek az American Economic Association tiszteletbeli tagságot, és számos nem-német egyetem tiszteletbeli címet adományozott, őszintén kijelentette, hogy a Führertum a permanens kinyilatkoztatást jelenti, és a Führer közvetlenül Istentől, a világegyetem legfőbb Führerétől kapja a parancsait.

A náci terv átfogóbb, és így károsabb volt, mint a marxistáké. A laissez-faire eltörlésére törekedett nem csupán az anyagi javak termelése területén, hanem az emberek termelésének területén is. A Führer nem csupán minden ipar főigazgatója volt; főigazgató volt azon a tenyésztelepen is, ami felsőbbrendű embereket akart kitenyészteni, és ami el akarta törölni az alsóbbrendű állományt. Egy hatalmas eugenikai tervet akartak gyakorlatba ültetni „tudományos” elvek alapján.

Hiábavaló az eugenika bajnokainak azzal mentegetőzni, hogy nem azt akarták, amit a nácik véghezvittek. Az eugenika célja bizonyos embereknek – a rendőrhatalommal a hátuk mögött – teljes uralmat adni az emberi reprodukció fölött. Azt javasolja, hogy az embereken alkalmazzák a tenyésztett állatokon használt módszereket. A nácik is pontosan ezt próbálták tenni. Az egyetlen ellenvetés, amit egy következetes eugenikus megfogalmazhat, hogy az ő terve különbözik a náci tudósok terveitől, és hogy ő másféle embereket akar kitenyészteni, mint a nácik. Mivel a gazdasági tervezés minden támogatója kizárólag saját terve végrehajtására törekszik, így az eugenikus tervezés minden támogatója is saját terve végrehajtására törekszik, és ő akarja tenyészteni az emberállományt.

Az eugenikusok azt színlelik, hogy a bűnözőket akarják eliminálni. De az, hogy ki minősül bűnözőnek, az országban hatályos törvényektől függ, és a társadalmi és politikai ideológiák alakulásával együtt változik. John Huss, Giordano Bruno és Galileo Galilei bűnözők voltak a bíróik által alkalmazott törvények nézőpontjából. Amikor Sztálin sokmillió rubelt rabolt el az Orosz állami banktól, bűntettet követett el. Ma bűntett Oroszországban ellentmondani Sztálinnak. A náci Németországban bűntett volt a szexuális kapcsolat az „árják” és az „alsóbbrendű” fajok tagjai között. Kit akarnak eliminálni az eugenikusok, Brutust vagy Caesart? Mindketten megszegték országuk törvényeit. Ha a tizennyolcadik századi eugenikusok meggátolták volna, hogy az alkoholfüggők gyermekeket nemzzenek, a tervük eliminálta volna Beethovent.

Ismét ki kell hangsúlyozni: nem létezik tudományos kellene. Azt, hogy melyik ember a felsőbbrendű, és melyik az alsóbbrendű, kizárólag személyes értékítéletek alapján lehet eldönteni, amiket nem lehet alávetni verifikációnak vagy falszifikációnak. Az eugenikusok önmagukat áltatják, amikor feltételezik, hogy őket fogják felkérni annak eldöntésére, hogy milyen tulajdonságokat hagyjanak meg az emberállományban. Túl ostobák, hogy figyelembe vegyék annak lehetőségét, hogy mások is meghozhatják a döntést saját értékítéletük alapján. A nácik szemében a brutális gyilkos, a „szőkehajú bestia” az emberiség legtökéletesebb példánya.

A náci horrortáborokban véghezvitt tömegmészárlások túl rettenetesek ahhoz, hogy szavakkal le lehessen írni őket. De azoknak a tanoknak és politikai irányelveknek a logikus és következetese alkalmazásai voltak, amik alkalmazott tudományként tetszelegnek, és amit bizonyított néhány ember, akik a természettudományok területén éleseszűségről és technikai szakértelemről tettek tanúbizonyságot a laboratóriumi kutatások során.