Olvasási idő: ~ 3 perc

Senki se essen abba a tévedésebe, hogy az ókori görögök ’közgazdászok’ voltak a szó modern értelmében. Mialatt úttörő eredményeket értek el a filozófia területén, az emberrel és a világával kapcsolatos filozofálásuk eredményezett töredéknyi gazdaságpolitikai, vagy akár szigorúan véve közgazdaságtani gondolatokat és meglátásokat. Azonban nem születtek modern stílusú, önálló közgazdaságtani értekezések. Igaz, hogy az ökonómia szó a görög oikonomia szóból fakad, azonban az oikonomia nem gazdaságtant, hanem háztartásvezetést jelent, az ’ökonómiai’ értekezések pedig azt taglalták, amit a háztartásvezetés technikájának nevezhetünk – hasznos tudás, talán, de kétségtelenül nem az, amit ma közgazdaságtannak nevezünk. Emellett pedig annak a veszélye is fennáll – amibe sajnos beleesik a gazdaságbölcselet megannyi rátermett történésze – hogy lelkesen belelássuk az ősi bölcsek töredékeibe a modern közgazdaságtan által kidolgozott tudást. Míg kétségtelenül nem szabad figyelmen kívül hagynunk a múlt bármely óriását, el kell kerülnünk minden ’jelenizmust’, nehogy megragadjunk és tévesen a szofisztikált, modern fogalmak előfutáraként értelmezzünk néhány homályos mondatot.

Az első görög közgazdaságtani gondolkodó kiváltságos titulusa a boiótiai költőt, Hésziodoszt illeti, aki az ókori görög világ igen korai szakaszában, időszámításunk előtt a nyolcadik évszázadban élt. Hésziodosz egy Aszkra nevű apró, önellátó mezőgazdasági közösségben élt, amire ő maga úgy hivatkozik, hogy ’egy szegény falu … a tél gonosz, átok a nyár, sohasem jó.” Hésziodosz ennélfogva természetes módon megértette a szűkösség örök problémáját: az erőforrások ínségességét az emberi célok és vágyak sokaságához képest. Hésziodosz nagy verse, a Munkák és Napok több száz sorból áll, amit egyszemélyes előadásra terveztek zenei kísérettel. Azonban Hésziodosz egy didaktikus költő volt, és gyakran megszakította a történetét, hogy hagyományos bölcsességre vagy az emberi magatartás szabályaira tanítsa hallgatóságát. A vers 828 sorából az első 383 a számos és temérdek emberi célhoz és vágyhoz felhasználható erőforrások szűkösségének alapvető gazdasági problémája körül forog.

Olvasd el ezt is:  Ludwig von Mises – A huszadik század epilógusa: 7. Fasizmus

Hésziodosz az ’Aranykor’ népszerű vallásos vagy törzsi mítoszát adoptálja, miszerint kezdetben az ember állítólag az Édenkert, a Paradicsom korlátlan bőségét élvezhette a földön. Ebben az eredeti Édenkertben természetesen nem volt semmilyen probléma, nem jelentkezett a szűkösség problémája, mivel az ember összes kívánsága azonnal teljesült. Mostanra azonban minden megváltozott, és „éjjel-nappal nincs pihenésünk, pusztul az ember gondban, bajban.” A mindent átható szűkösségben keresendő az oka ennek az alsóbbrendű állapotnak, ami pedig a Paradicsomból való száműzetés következménye. A szűkösség miatt – jegyzi meg Hésziodosz – hatékonyan kell allokálni a munkát, az anyagokat és az időt. A szűkösséget továbbá kizárólag a munka és a tőke energikus alkalmazásával lehet részlegesen megszüntetni. A munka kiemelten fontos szerepet játszik, és Hésziodosz elemzés alá veszi azokat a fő tényezőket, amik arra késztethetik az embert, hogy elhagyja a semmittevés isteni állapotát. Az első ezek közül az erők közül természetesen az alapvető anyagi szükséglet. De a szükségletet szerencsére fokozza a lustaság társadalmi elítélése, illetve annak a vágya, hogy az ember utánozza felebarátai fogyasztásának szintjét. Hésziodosz szemében ez az utánzás elvezet a versenyszellem egészséges kialakulásához, amit ’jó konfliktusnak’ nevez, és ami kulcsfontosságú szerepet játszik a szűkösség alapvető problémájának enyhítésében.

Hogy békés és harmonikus maradjon a versengés, Hésziodosz szigorúan kizárja az olyan igazságtalan vagyonszerzési módszereket, mint a rablás, és a joguralmat, illetve az igazságosság iránti tiszteletet hirdeti, hogy rend és béke uralkodjon a társadalomban, és kialakulhasson a versengés az igazságosság és a harmónia környezetében. Már ezen a ponton is világosnak kell lennie annak, hogy Hésziodosz sokkal derűlátóbban viszonyult a gazdasági növekedéshez, a munkához és a serény versengéshez, mint a filozófiailag sokkal szofisztikáltabb Platón és Arisztotelész három és fél évszázaddal később.

Olvasd el ezt is:  Hans-Hermann Hoppe - Az egészségügy megoldása 4 lépésben