Platón egyik tanítványa és kortársa az athéni földbirtokos arisztokrata és hadvezér, Xenophón (i. e. 430-354) volt. Xenophón közgazdaságtani írásai szétszórva lelhetők fel olyan művekben, mint egy beszámoló egy perzsa király neveltetéséről, egy értekezés az állami bevétel növelésének mikéntjéről és egy könyv az „ökonómiáról,” azaz a háztartás és a tanya vezetésének technológiájával kapcsolatos gondolatokról. Xenophón vélekedéseinek többsége a szokásos helléni megvetés volt a munka és a kereskedelem iránt, illetve az odaadás a mezőgazdaság és a hadművészet iránt, amihez az állami tevékenységek és gazdasági beavatkozások roppant mértékű megnövelésének a sürgetése társult. Ezek magukba foglalták az athéni kikötő javítását, piacok és fogadók építését, egy állami kereskedelmi flotta felállítását, illetve az állami tulajdonban álló rabszolgák létszámának hatalmas megnövelését.

Ezek között a közkeletű és elcsépelt szólamok között azonban rejlett néhány érdekes meglátás a gazdasági kérdések kapcsán. A háztartásvezetésről szóló értekezésében Xenophón rámutatott arra, hogy a „vagyont” úgy kellene definiálni, mint egy erőforrás, amit egy ember képes használni, és amiről tudja, hogyan kell használni. Így valami, amit a tulajdonosa képtelen használni, és amiről nem tudja, hogyan kell használni, nem igazán képezheti a vagyona részét.

Xenophón egy másik meglátása előfutára volt Adam Smith híres diktumának, miszerint a munkamegosztás fokát a társadalomban szükségszerűen korlátozza a termékek piacának a mértéke. Tehát – a munkamegosztás platóni megállapításainak fontos adalékaként, húsz évvel az Állam után – Xenophón azt írta, hogy „a kisvárosokban ugyanaz a mesterember csinál székeket és ajtókat és ekéket és asztalokat, és gyakran ugyanaz az ember épít házakat…” míg a nagyvárosokban „sokak támasztanak igényeket minden iparág felé,” és ennélfogva „egyetlen szakma, és igen gyakran akár egy teljes szakmánál is kevesebb is elég, hogy abból megéljen egy ember.” A nagyvárosokban „azt találjuk, hogy egyvalaki csak férficipőket gyárt; másvalaki pedig csak női lábbeliket … az egyik ember abból él, hogy ruhaanyagokat vág, a másik pedig abból, hogy összeilleszti őket.”

Egy másik helyen Xenophón felvázolja az általános egyensúly, mint a piacgazdaság dinamikus tendenciájának a fogalmát. Így kijelenti, hogy amikor túl sok a rézműves, a réz olcsóvá válik, a kovácsok pedig csődbe mennek és más tevékenységbe fognak, ahogyan az a mezőgazdaságban vagy bármelyik másik iparágban is történik. Úgyszintén világosan látta, hogy egy termék kínálatának a növekedése az ára csökkenését eredményezi.