A kritikusok két váddal illetik a kapitalizmust: Először is – mondják – egy autó, tévé és hűtő birtoklása nem teszi boldoggá az embert. Másodjára – teszik hozzá – még mindig vannak emberek, akik ezek közül semmit sem birtokolnak. Mindkét állítás helyes, de ezekért nem a társadalmi együttműködés kapitalista rendszere a hibás.
Az emberek nem azért fáradoznak, hogy tökéletes boldogságra tegyenek szert, hanem azért, hogy a lehető legnagyobb mértékben megszüntessék az érzett kellemetlenséget, így boldogabbá váljanak, mint előtte. Tehát aki vásárol egy tévét, bizonyítékát adja annak, hogy úgy gondolja, ennek a találmánynak a birtoklása növelni fogja jólétét, és elégedettebbe fogja tenni, mint amilyen nélküle volt. Ha másképp volna, nem vette volna meg. Az orvos feladata nem az, hogy boldoggá tegye a pácienst, hanem hogy eltüntesse a fájdalmát és jobb állapotba hozza minden emberi lény fő törekvéséhez, a küzdelemhez minden ellen, ami káros életére és kényelmére.
Igaz lehet, hogy vannak koldusok a buddhisták között, akik alamizsnán élnek a mocsokban és a szegénységben, akik közül néhányan teljes boldogságot élveznek, és semmilyen nábobot nem irigyelnek. Azonban tény, hogy az emberek elsöprő többsége számára elviselhetetlen volna egy ilyen élet. Számukra nélkülözhetetlen a létezés külső körülményei javítására folyamatosan törekvő impulzus. Ki merné példaképként beállítani az ázsiai koldust az átlagos amerikai számára? A kapitalizmus egyik legjelentősebb vívmánya a csecsemőhalandóság zuhanása. Ki akarja tagadni, hogy ez a jelenség eltűntette legalább egyik okát az emberek boldogtalanságának?
Nem kevésbé abszurd a kapitalizmus elleni másik szemrehányás – nevezetesen, hogy a technológiai és terápiás innovációk nem nyújtanak hasznot mindenki számára. Az emberi körülmények változását a legokosabb és legenergetikusabb emberek úttörése hozza el. Ők vezetnek, az emberiség többsége pedig lépésről lépésre követi őket. Az innováció először pusztán néhány ember luxuscikke, míg fokozatosan elérhetővé nem válik a sokaság számára. Nem ésszerű ellenvetés a cipők vagy a villák használata ellen, hogy csak lassan terjedtek el, és még ma is milliók élnek nélkülük. A kecses férfiak és nők, akik először kezdtek szappant használni, előhírnökei voltak a szappan tömegtermelésének az átlagember számára. Ha tartózkodnának a vásárlástól azok, akik ma meg tudnak engedni maguknak egy televíziót, mivel néhányan nem tudják megengedni maguknak, nem támogatnák, hanem korlátoznák ennek a találmánynak az elterjedését.
