Az ideális gazdaságpolitika – mind a jelennek, mind az utókornak – nagyon egyszerű. Az államnak óvnia és védelmeznie kellene a hatóköre alá tartozó emberek életét és tulajdonát a belföldi és külföldi agressziótól, rendezni a felmerülő vitákat, ezen felül pedig hagyni, hogy az emberek szabadon törekedjenek saját céljaikra az életben.
Intervencionista korunkban ez egy radikális gondolat.
Az államokat napjainkban gyakran kérik arra, hogy szabályozzák és irányítsák a termelést, hogy bizonyos javak és szolgáltatások árait növeljék, másokét csökkentsék, rögzítsék a béreket, segítsenek elindulni egyes vállalkozásoknak és gátolják meg, hogy mások csődbe menjenek, ösztönözzék vagy korlátozzák az importokat és az exportokat, gondoskodjanak a betegekről és az idősekről, támogassák a kicsapongókat, és így tovább, és így tovább.
Az államnak ideális esetben egyfajta gondnoknak kellene lennie, ami nem az emberekről gondoskodik, hanem azokról a körülményekről, amik lehetővé teszik, hogy békésen saját céljaikra törekedhessenek az egyének, termelők, kereskedők, munkások, vállalkozók, megtakarítók és fogyasztók. Ha így tesz az állam – és nem tesz semmi többet – az emberek képesek lesznek sokkal jobban gondoskodni magukról, mint ahogyan az állam tehetné.
Lényegében ez Ludwig von Mises professzor üzenete ebben a kis kötetben.
Mises professzor (1881-1973) egyike volt a 20. század legkiemelkedőbb közgazdászainak. Olyan alapos elméleti könyvek szerzője volt, mint a Human Action, a Socialism, a Theory and History és egy tucat másik mű. Ezekben az előadásokban azonban, amelyek 1959-ben hangzottak el Argentínában, köznapi nyelven beszélt hallgatóságához, amit szakemberek, professzorok, tanárok és diákok alkottak. Egyszerű példákkal szemléltette az elméletet, és a közgazdaságtan alapelveinek fényében magyarázta el a történelem egyszerű igazságait. Leírta, hogyan pusztította el a kapitalizmus az európai feudalizmus hierarchikus rendjét, valamint megvitatta a különböző államformák politikai következményeit. Elemezte a szocializmus és a jóléti állam kudarcát, és bemutatta, mit is tudnak elérni a fogyasztók és a dolgozók, amikor a kapitalizmus alatt szabadon határozhatják meg saját sorsukat.
Amikor az állam védelmezi az egyének jogait, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan akarnak, ameddig azzal nem sértik mások egyenlő jogait, azt fogják tenni, ami természetesen jön – dolgozni, együttműködni és cserébe elegyedni egymással. Az ösztönzők arra fogják késztetni őket, hogy megtakarítsanak, tőkét halmozzanak fel, innováljanak, kísérletezzenek, éljenek a lehetőségekkel és termeljenek. Ilyen körülmények között ki fog fejlődni a kapitalizmus. A 18. és a 19. század figyelemre méltó gazdasági fejlődése, és a Második világháború utáni Németország „gazdasági csodája” – ahogyan azt Mises professzor elmagyarázza – a kapitalizmusnak voltak köszönhetőek:
[A] gazdaságpolitikában nincsenek csodák. Sok újságban és beszédben hallhattak az úgynevezett német gazdasági csodáról – a német felépülésről a Második világháborúban szenvedett vereség és pusztítás után. De ez nem csoda volt. Ez a szabadpiaci gazdaság elveinek, a kapitalizmus módszerének alkalmazása volt, bár nem minden tekintetben alkalmazták őket teljesen. Minden ország megtapasztalhatja a gazdasági felépülés ugyanilyen „csodáját,” bár ki kell hangsúlyoznom, hogy a gazdasági felépülés nem csodákból ered; a felépülés a helyes gazdaságpolitika alkalmazásából ered, és annak az eredménye.
Láthatjuk tehát, hogy a legjobb gazdaságpolitika, ha nem engedik, hogy az állam olyan körülményeket teremtsen, amik meggátolják, hogy az egyének a saját céljaikra törekedjenek és békében éljenek a szomszédjaikkal. Az állam kötelessége csupán óvni az emberek személyét és tulajdonát, és hagyni, hogy az emberek élvezhessék az együttműködés és a csere szabadságát és lehetőségét.
Ezzel az állam megteremti azt a gazdasági környezetet, ami megengedi, hogy virágozzon a kapitalizmus:
A kapitalizmus kialakulása abban keresendő, hogy mindenkinek jogában áll jobban és/vagy olcsóbban szolgálni a fogyasztót. És ez a módszer, ez az elv viszonylag rövid idő alatt az egész világot átalakította. Lehetővé tette a világnépesség példátlan növekedését.
Amikor az állam kiterjeszti a hatalmát, hogy ennél többet tegyen, és visszaél azzal a hatalommal, ahogyan számtalanszor tette a történelem során – mint Hitler alatt Németországban, Sztálin alatt a Szovjetunióban és Perón alatt Argentínában – azzal akadályozza a kapitalista rendszert és az emberi szabadság pusztítója lesz.
Amikor Mises 1959-ben meglátogatta Argentínát, az 1946-ban megválasztott Juan Perón diktátor száműzetésben volt, miután 1955-ben elűzték az országból. Felesége, a népszerű Eva, 1952-ben meghalt. Bár Perón az országon kívül tartózkodott, még mindig sokan támogatták és továbbra is olyan erő volt, amivel számolni kellett. 1973-ban visszatért Argentínába, ismét elnöknek választották, és új feleségével, Isabelitával, aki alelnökként szolgált mellette, a tíz hónappal később bekövetkezett haláláig uralkodott. Azután özvegye, Isabelita vette át a helyét, amíg a korrupcióval megvádolt kormányát végül leváltották 1976-ban. Argentítának azóta megannyi elnöke volt és tett néhány lépést a gazdasági helyzete javítása felé. Az életet és a tulajdont nagyobb tiszteletben részesítik, néhány államosított vállalatot eladtak magánvásárlóknak és lelassították az inflációt.
Ez a mű remek bevezető Mises gondolataiba. Ezek a gondolatok persze teljesebben kifejtésre kerültek a Human Actionben és más tudományos művében. De azok, akik csak most ismerkednek Mises eszméivel, jobban teszik, ha néhány egyszerűbb könyvével kezdik, mint a Bürokrácia vagy Az antikapitalista mentalitás.
Ezek segítségével az olvasók könnyebben megérthetik a szabadpiac elveit és az osztrák iskola közgazdasági elméleteit, amiket Mises közread a nagyobb műveiben.
Bettina Bien Greaves
1995. február
Sajnos a szabadpiac felé tartó, 1995-ben megjegyzett fejlődés nem folytatódott. A kormányok és az elnökök gyakori váltakozása megnövekedett inflációt és egyre több gazdasági beavatkozást hozott el Argentína számára.
