1958 végén, amikor a férjem meghívást kapott Dr. Alberto Benegas-Lynchtől, hogy utazzon el Argentínába és tartson egy előadássorozatot, megkért, hogy utazzak vele. Ez a könyv írott formában tartalmazza mindazt, amit a férjem azokon az előadásokon több száz argentin diáknak mondott.
Sok évvel azután érkeztünk Argentínába, hogy Perónt az ország elhagyására kényszerítették. Kormánya pusztítást hagyott maga mögött és alapjaiban rengette meg Argentína gazdaságát. Utódai nem voltak sokkal jobbak nála. A nemzet készen állt az új eszmékre, a férjem pedig készen állt bemutatni őket.
Előadásait angolul tartotta, a Buenos Aires-i egyetem hatalmas előadótermében. Két szomszédos szobában szavait egyidejűleg spanyolra fordították azoknak a diákoknak, akik fejhallgatóval hallgatták az előadást. Ludwig von Mises nyíltan beszélt a kapitalizmusról, a szocializmusról, az intervencionizmusról, a fasizmusról, a gazdaságpolitikáról és a diktatúra veszélyeiről.
Ezek a fiatalemberek, akik a férjemet hallgatták, nem tudtak sok mindent a piac szabadságáról vagy az egyéni szabadságról. Ahogyan beszámoltam erről az eseményről My Years with Ludwig von Mises könyvemben: „Ha abban az időben valaki úgy merte volna támadni a kommunizmust és a fasizmust, ahogyan a férjem tette, azonnal berontott volna a rendőrség, hogy elvigyék és feloszlassák a gyűlést.”
A hallgatóság úgy reagált, mint amikor végre kinyitnak egy ablakot, és a friss levegő szabadon átjárja a szobát. Jegyzetek nélkül beszélt. Mint mindig, a gondolatait csupán néhány szó vezette, amit egy papírdarabra firkantott le. Pontosan tudta, hogy mit szeretne mondani, és viszonylag egyszerű kifejezéseket használva sikerrel kommunikálta a gondolatait egy olyan közönségnek, aki nem ismerte a munkásságát - és pontosan megértették, amit mondott.
Az előadásokat felvették, a felvételeket pedig később átírta egy spanyolajkú titkár, akinek a gépelt kéziratát megtaláltam a férjem hátrahagyott iratai között. Ahogy elolvastam, élénken az emlékezetembe ötlött a figyelemre méltó lelkesedés, amit azok az argentinok tanúsítottak a férjem munkája iránt. És nekem, aki nem közgazdász, úgy tűnt, hogy ezek a laikus közönségnek adott dél-amerikai előadások sokkal közérthetőbbek, mint Ludwig von Mises megannyi elméletibb munkája. Úgy éreztem, hogy annyi értékes anyagot tartalmaznak, annyi fontos gondolatot napjaink és a jövő számára, hogy nyilvánossá és elérhetővé kell őket tenni.
Mivel a férjem sosem vizsgálta felül előadásainak könyvkiadásra szánt átiratait, rám maradt a feladat. Nagyon ügyeltem arra, hogy minden szó jelentését érintetlenül hagyjam, hogy semmit ne változtassak meg a tartalomból, és meghagyjak minden kifejezést, amit a férjem gyakran használt, amelyek olyannyira ismerősek az olvasóinak. Egyedül annyival járultam hozzá, hogy összevontam a mondatokat, és kivettem néhány szót, amit az ember a köznyelvben használ. Ha sikeresen alakítottam könyvvé ezeket az előadásokat, az csak annak köszönhető, hogy minden mondattal a férjem hangját hallottam, ahogyan beszél. Felelevenedett előttem, ahogyan tisztán demonstrálta a túlhatalmasodó állam veszélyét és gonoszságát; ahogyan világosan és érthetően leírta a diktatúra és az intervencionizmus közötti különbséget; amilyen szellemességgel beszélt fontos történelmi személyekről; amilyen kevés megjegyzéssel sikeresen életre keltette az elmúlt korokat.
Szeretném arra használni ezt az alkalmat, hogy megköszönjem jó barátomnak, George Koethernek, hogy támogatást nyújtott ebben a feladatban. Szerkesztői tapasztalata és a férjem elméleteiben való jártassága nagyban hozzájárult ehhez a könyvhöz.
Remélem, hogy ezeket az előadásokat nem csak tudósok, hanem férjem számos csodálója is olvasni fogja, a nem-közgazdászok táborából. És őszintén remélem, hogy ez a könyv a fiatalabb közönség számára is elérhetővé válik, főleg a középiskolai és egyetemi diákoknak a világ minden táján.
