Azzal az érdekes kihívással szembesül minden szerző, aki ingyen teszi közzé a művét, hogy olyan embereket kell meggyőznie arról, hogy érdemes annak elolvasásába fektetni idejüket, akik nem fektették a pénzüket a könyv megvásárlásába.
Samuel Johnson egyszer azt írta: „Csak tökfejek írtak valaha másért, mint pénzért,” ami még inkább megnehezíti a feladatomat, mivel vagy Johnson úr volt a tökfej, vagy én vagyok az.
Úgy gondolom, hogy bizonyos esetekben egy mű ingyenes közzététele nem jelenti szükségszerűen azt, hogy pontosan annyit ér, amennyit az olvasók fizetnek érte. Azok, akik radikális új megoldásokat javasolnak ősrégi problémákra – akik új gondolattal járulnak hozzá az emberi kánonhoz – nem fognak egykönnyen rávenni másokat arra, hogy kiadjanak egy jó kis összeget az őrült állításaikért. Ha a kereszténységről írok könyvet, akkor eladhatom a keresztényeknek; ha a libertarianizmusról írok könyvet, eladhatom a libertáriusoknak; ha a politikáról írok könyvet, eladhatom a téveszméktől szenvedőknek…
Ha a jövőnek írok egy könyvet, egy még nem létező, valóban szabad társadalomnak, kinek adhatom el? Keveset tudok részletekbe menően elmondani erről a társadalomról: nem tudom, hogyan fog kinézni, vagy hogyan lehet megvalósítani - csak azt tudom, hogy biztosan nem találták még meg a módját annak, hogy az időben visszaküldjenek és az ajtóm elé helyezzenek néhány aranyrudat.
Valószerűtlen, de nem teljesen lehetetlen, hogy valami radikális, izgalmas és új dologra lelsz ebben a könyvben – az ártól függetlenül. Az új gondolatok elterjesztésének legjobb módja, ha annyira elérhetővé és hozzáférhetővé teszi őket az ember, amennyire csak lehetséges, és ezért teszek közzé mindent ingyen, és támaszkodok – nem ok nélkül – olvasóim és hallgatóim nagylelkűségére.
Egyetemes gyűlöletünk ellenére a gonosz továbbra is végeláthatatlanul gyötri a világot. Rettegjük és gyűlöljük a háborút, a háború mégis folytatódik. Lázong a lelkünk az igazságtalan bebörtönzés és a kínzás ellen, mégis tovább folytatódnak. Erőtlennek érezzük magunkat a végtelen adóemelésekkel szemben – és jó okkal. Gyötrő együttérzést érzünk azok iránt, akik a törzsi konfliktusok végtelen, véres hálójába ragadtak, akik néma rettegésre és gyötrő éhezésre ítéltettek. A rabszolgák sorsa a hasztalan szimpátia rozsdás láncaival terheli a szívünket. Szinte bármit megtennénk, hogy felszabadítsuk a világot az ilyesfajta szörnyűséges gonosz alól – viszont tehetetlennek érezzük magunkat! Mindannyian szabad és csodálatos világra vágyunk, mégis teljesen bénultnak érezzük magunkat az olyan szörnyetegekkel szemben, akik ilyen bűnöket hajtanak végre…
Az erőszak, az igazságtalanság és a brutális uralom fajunk rosszindulatú daganatai. A filozófusok mindhiába korholtak és érveltek évezredeken át. Az államokat az emberek szolgálata és a védelem céljából hozták létre – viszont minden alkalommal kiszabadulnak az alkotmányok papírjából épített börtönük vékony falai közül, és kiterjesztik a fojtogató hatalmukat a társadalom felett, sötétségbe borítva a reményt és a jövőt.
Ebben a könyvben elvégzem az én részemet annak érdekében, hogy véget érjenek ezek a gonosztettek.
Pontosan tudom, hogyan lehet véget vetni ezeknek a szörnyűségeknek.
Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire furcsa ez az állítás. Nagyon jól tudom, hogy minden jogod megvan ahhoz, hogy tökéletesen szkeptikusan és cinikusan állj e könyv tartalmához. Egyáltalán nem hibáztatnálak, ha az arcomba nevetnél, a lábam elé köpnél – azt tennél, amit csak akarsz – mindaddig, amíg rá tudlak venni, hogy csak még egyet lapozz.
Mivel – mi van, ha tényleg lehetséges?
Mi van, ha tényleg elérhető egy világ, ami megszabadult a háborús terrortól és mészárlástól? Mi van, ha tényleg élhetünk egy világban igazságtalan bebörtönzés nélkül, a motozások intézményesített nemi erőszaka nélkül, a tehetetlenek vég nélküli leigázása, a bűnösök és gonoszok felfegyverzése nélkül?
Mi van, ha a kezedben tartasz egy apró tervrajzot, ami épp ilyen világhoz vezetne? A béke és a bőség – az együttérzés, az önkéntesség, az erény és az igaz szabadság világához?
Talán nem ez az, amire mindannyian vágyunk?
Nem ez a világ, amit teljes szívünkből gyermekeinkre szeretnénk hagyni?
Nem ez a világ, ami felé szeretnék akár csak néhány lépést tenni?
Adj pár percet ennek a könyvnek, könyörgöm neked.
Eljuthatunk oda.
De miért vizsgáljuk meg a célállomást, mielőtt feltérképeznénk az utat?
Nietzsche azt monda, „Akinek van egy *miért-*je … szinte minden *hogyan-*nal elboldogul.”
Mielőtt megvitatnánk, miként lehetséges elérni a szabadságot, tudnunk kell, miért annyira létfontosságú egy állam nélküli társadalom.
Ez a könyv meg fogja mutatni, hogyan néz ki a valódi szabadság.
