Röviden fogalmazva, a „honvédelem” a hit, miszerint szükség van egy államra ahhoz, hogy más államok agressziójától védje a polgárokat.
Ez egy érdekes ellentmondás, még attól is eltekintve, hogy egy „államot” használunk arra, hogy megvédjük magunkat az „államoktól”. Ha elvégezhetnél egy mágikus közvéleménykutatást a történelmen visszamenőleg, mit gondolsz, melyik államtól félnének a leginkább az emberek, és melyik állam hajtaná őket a leginkább rabigába? Vajon (a) a helyi állam vagy uralkodó lenne az, vagy (b) valamelyik másik ország állama vagy uralkodója? Mi a helyzet Róma esetén – vajon a helyi uralkodók lennének azok, akik 20 vagy több éven keresztül katonai szolgálatra kényszerítették a fiatal rómaiakat, vagy a karthágóiak? Mi a helyzet Angliával a középkorban? A helyi uralkodójuk által kirótt megnyomorító adóztatás és a mobilitás fojtogató korlátozása rémisztette meg jobban a parasztokat, vagy Franciaország királya? Álljunk meg Oroszországban a 18. században, és kérdezzük meg a jobbágyokat: „A cár katonáitól vagy a német császártól félsz jobban?” Lépjünk oda napjaink egyik amerikai állampolgárjához, és kérdezzük meg: „Attól félsz jobban, hogy a külföldi megszállók átveszik az uralmat Washington felett, vagy attól, hogy börtönbe fog zárni a saját kormányod, ha nem fizeted be neki a jövedelmed felét adó formájában?”
Természetesen meg kell vizsgálnunk a Második világháborút, amit több propaganda övez, mint bármelyik más konfliktust. Talán nem a Brit kormány védte meg az országot Németországtól? Ez egy érdekes kérdés. A Brit kormány belépett az Első világháborúba, segített kivetni a brutális Versailles-i békeszerződést, aztán hozzájárult az 1920-as évek üzleti ciklusához, ami elpusztította a német középosztályt és segítette Hitler hatalomra emelkedését. Az 1930-as években a Brit kormány támogatásokkal, kölcsönökkel és mézesmázos megbéküléssel nyújtott támaszt Hitler növekvő agressziójának. Aztán, amikor minden kudarcba fulladt, több ezer fiatal férfit küldött a halálba a német légierő ellen az Angliai csata során. Végül több százezer másik Brit polgár halálát okozta Afrika védelmezésével és Franciaország megszállásával ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a nácizmus magától összeomoljon – ahogyan az szükségszerűen megtörtént volna, mint minden más zsarnokság a történelem során. Tehát tényleg mondhatjuk azt, hogy a Brit kormány védelmezte a polgárait a 20. század első felében? Milliókat gyilkoltak meg, családok hullottak szét, a gazdaság elpusztult, Európa fele Sztálin kezére jutott, Kína pedig Maohoz… Ezt tényleg nagy sikerként könyvelhetjük el? Nem hiszem. Egyedül az államok nyernek háborúkat – a polgárok sosem.
Az igazság az, hogy nem a külföldi államok jelentenek veszélyt az életünkre és a tulajdonunkra, hanem a sajátunk. Az állam azt mondja nekünk, hogy léteznie kell, ha más nem, azért, hogy megvédjen minket az idegen államoktól. De ez erkölcsileg egyenrangú azzal, amikor a helyi maffiavezér azt mondja, hogy azért kell átnyújtanunk neki a jövedelmünk 50 százalékát, hogy megvédjen a paraguayi maffiától. Lehetőségünkben áll venni egy fegyvert és megvédeni magunkat? Természetesen nem. Ki veszélyeztet minket jobban – a helyi maffia, vagy valami tag Paraguayban, akivel sosem találkoztunk, akiről a helyi maffiavezér azt mondja, hogy ránk feni a fogát? Azt tudom, hogy én melyiket választanám.
Az idegen megszállással való szembeszállásnak van egy jól bevált módszere, amihez nem szükséges semmilyen állam – aminek napról napra szemtanúi lehetünk a hírekben. A legújabb megszállás alkalmával az Egyesült Államok teljesen elpusztította az iraki kormányt, és most teljes uralmat gyakorol az emberek és az infrastruktúra felett. És mi történik? Addig támadják és zaklatják a megszállókat, amíg el kell hagyniuk az országot – mint ahogyan el kellett hagyniuk Koreát és Vietnamot, és mint ahogyan a Szovjetuniónak el kellett hagynia Afganisztánt. Egyáltalán nem volt kormány az iraki felkelők felett – mint ahogy az afgáni harcosok felett sem volt az 1980-as években.
Tekintsünk az iraki konfliktusra egy másik szemszögből. Amerikát azért támadták meg szeptember 11-én, mert az amerikai kormány csapatokat állomásozott Szaúd-Arábiában, és mert több százezer iraki halálát okozta Irak bombázása során az 1990-es években. Tekintve, hogy az Egyesült Államok provokálta ki a támadásokat, mennyire védte meg a kormányuk 9/11 ártatlan áldozatait? Ha nem is számoljuk a háború fizikai áldozatait, a masszív államadósságot tekintve, amivel finanszírozzák az iraki háborút, mekkora védelem alatt áll az amerikai polgárok tulajdona? Mennyire volna képes Bush háborút vívni, ha nem állna hatalmában elrabolni a teljes ország vagyonának majdnem a felét? Az államnak nem azért van szüksége adókra, hogy háborúkat vívjon; azért háborúzik, mert már rendelkezik az adóztatás hatalmával – és a háborút használja az adók növelésére, amit vagy a jelenlegi polgárokra vet ki adóemelés és infláció formájában, vagy a jövőbeli polgárokra deficit formájában.
Ez az egyszerű tény segít megmagyarázni azt, hogy miért nem voltak szinte egyáltalán háborúk Nyugat-Európában a Napóleoni háborúk 1815-ös végétől az Első Világháború kezdetéig 1914-ben. Ez javarészt annak volt köszönhető, hogy a kormányok nem tudták megengedni a háborúkat – aztán mindegyikük szert tett a saját Központi Bankjára, és képesek voltak pénznyomtatással és államadóssággal kikövezni a Nagy Háborúhoz vezető véres utat. Az állam hatalmának növekedése eredményezte az Első Világháborút – ami pedig tovább növelte az állam hatalmát, és előkészítette a terepet a következő háborúhoz. Tehát az az elképzelés, hogy biztosítanunk kell az államnak az adóztatás hatalmát ahhoz, hogy megvédjen minket, nevetséges – mivel az adóztatás teszi lehetővé, hogy az állam háborúkat vívjon.
A pacifista országoknak ez a „háború” lehet a háború a szegénység ellen, az írástudatlanság vagy a kábítószerek ellen, az ingyenes egészségügyi ellátásért, vagy bármi más. Nem számít. Abban a pillanatban, ahogy az állam megkaparintja a hatalmat – és az erkölcsi „jogot” – ahhoz, hogy erővel elvegye a polgárok pénzét, elkészült a terep az államhatalom folyamatos növekedéséhez.
Ekkor felmerül a kérdés – hogyan tartja biztonságban egy polgár a személyét és a tulajdonát? Az első válaszom egy másik kérdés, ami pedig az, hogy:
Melyik szektor tesz többet azért, hogy megvédjen téged és a tulajdonodat – a közszektor vagy a magánszektor?
Vessünk egy pillantást azokra a biztonsági mechanizmusokra, amit az elmúlt pár évtizedben bevezetett a magánszektor:
- ATMek/bankkártyák (kevésbé szükséges készpénzt hordozni);
- Telefonok (bármikor lehet segítséget hívni);
- Hívószámkijelzés (gyakorlatilag megszünteti a zaklató telefonhívásokat);
- Szofisztikált otthoni biztonsági rendszerek;
- Nyomon követhető azonosító;
- Paprikaspray;
- GPS;
- Biztonsági kamerák;
- Bolti lopás elleni rendszerek;
- Biztonságos online tranzakciók;
- és nagyon sok más…
Mit tett a közszektor? Nos, ártalmatlan droghasználókat lőttek le és elkobozták a tulajdonukat. Téged is le fognak lőni, ha nem fizeted meg a masszív adóemeléseket, amit követelnek. A rendőrség lényegében hasznavehetetlen a vagyon elleni bűncselekmények esetén – és számos erőszakos bűnözőt szabadon engedtek, mert a bíróság túl lassú, vagy „házi őrizetbe” helyezték őket, mert a börtönök túlságosan tele vannak erőszakmentes bűnözőkkel.
Szóval ki segített a legtöbbet a személyed és tulajdonod védelmezésében az elmúlt pár évtized során? A kormányod, vagy a barátságos helyi vállalkozók? Azok, akik közbeléptek, hogy megvédjenek, vagy akik megkétszerezték az adóidat, míg szabadon engedték a bűnözőket? A kapitalista vállalatok bőszítették fel a külföldieket a terrorizmus fokáig? Természetesen nem – 9/11 terroristái a World Trade Centert (az amerikai kormány finanszírozása elleni tiltakozásul), a Pentagont és a Fehér Házat támadták meg. Nem egy Ford gyárnak vagy egy Apple boltnak mentek neki – és miért is tennék? Senki sem gyilkol iPhone-okért. Azért gyilkolnak, hogy a katonai erő ellen tiltakozzanak, amit az állam pénzel.
Tehát összefoglalva, körülbelül annyi értelme van az államhoz fordulni biztonságért, mint a maffiára támaszkodni „védelemért.” A maffia valójában csak önmagától véd téged, mint ahogy a kormányok is. Bárki, aki odalép hozzád, és azt mondja: „Meg kell hogy fenyegesselek és el kell lopnom a tulajdonodat, hogy megvédhesselek téged és a tulajdonodat,” az nyilvánvalóan vagy elmebeteg, vagy finoman szólva nem érdekli a személyed és tulajdonod védelme. Mindaddig, amíg újra meg újra bedőlünk a régi hazugságoknak, örökké ki fognak rabolni minket az állítólagos tulajdonjogaink érdekében, és háborúba fognak küldeni minket külföldi vagy belföldi „ellenségeink” ellen, hogy a hatalmon levők továbbra is kirabolhassák azokat, akiket magunk mögött hagyunk.
