Az abortusz mindig tragédia és az egyik legszomorúbb esemény ezen a földön. Az állami „megoldások” úgyszintén mindig katasztrofálisak, így nehéz megérteni, miként eredményezhetne bármiféle pozitív kimenetelt egy tragédia és egy katasztrófa kombinálása. Az arzén és a higany összekeverése nem oldja meg a mérgezés problémáját – és az állam erőszakos hatékonytalanságának kombinálása az abortusz tragédiájával nem oldja meg a családtervezés problémáját.
Azoknak, akik szeretnék csökkenteni az abortusz előfordulását – kétségtelenül minden racionális és szenzitív lélek – meg kell érteniük, hogy amikor felruházzák az államot a hatalommal arra, hogy küzdjön az abortusz ellen, akkor azzal a hatalommal is felruházzák, hogy elősegítse az abortuszt, ahogyan most teszi förtelmes mértékben. Az abortusz előfordulását a legjobban úgy lehet csökkenteni, ha eltöröljük az arra adott állami támogatásokat és engedjük, hogy érvényesüljenek a gazdasági és társadalmi következmények azokkal szemben, akik szexuálisan kockázatos módon viselkednek.
Az abortusz megtörténtének csökkentése nem túlságosan komplikált dolog, mivel a kereslet és kínálat egyazon törvényei szerint működik, mint az összes többi emberi tevékenység. Egyszerűen fogalmazva: minden, amit támogatnak, növekedni fog, és minden, amit megadóztatnak, csökken. Csak akkor fog csökkenni az abortuszok száma, ha többé nem részesítik azt támogatásban – és amikor nem adóztatják meg többé a felelős családtervezést.
Az abortusz nagyon ritka a stabil házasságokban, és rendszerint csak szélsőséges pénzügyi vagy egészségügyi gondok esetén történik. Az abortuszok elsöprő többségét egyedülálló vagy instabil kapcsolatban levő nők hajtják végre. Különösen az elmúlt mintegy ötven év során, a szexualitás szerepét erőszakkal elválasztották a házasságtól és az utódnemzéstől. Ez egy teljesen megjósolható – ámbár teljességgel rettenetes – fejlemény, tekintve az Állam által játszott szerepet a stabil családszerkezetek elpusztításában.
Az abortusz állami támogatása
Általában minden program, ami támogatja a terhességet egy stabil családszerkezet hiányában, úgyszintén ösztönözni fogja az abortuszt. Különösen az állami támogatások, amelyek ösztönzik a szexuális örömök hajszolását az erény, a pénzügyi stabilitás (vagy legalábbis lehetőség) és a személyes felelősség hiányában, úgyszintén növelni fogják az abortuszok számát. Amikor a terhesség pénzügyi és társadalmi következményeit állami programok enyhítik, elkerülhetetlenül meg fognak sokasodni a kockázatos szexuális viselkedések – ami mind a terhességek, mind az abortuszok növekedését eredményezi.
A nem kívánatos terhességek pénzügyi következményeinek irányítása vagy csökkentése közvetlenül megváltoztatja, milyen döntéseket hoznak a nők a szexuális viselkedésüket és partnereiket illetőleg. A házasságon kívüli gyermekvállalás az egyik legköltségesebb döntés, amit egy nő hozhat, abban a tekintetben, hogy az hajlamos jelentősen akadályozni tanulmányi, érzelmi és szakmai fejlődését. A fizikai lehetetlensége annak, hogy egyszerre pénzt keressen és gondoskodjon egy csecsemőről, a legtöbb egyedülálló anyát a dependenciával, kimerültséggel és szegénységgel teli életbe taszítja. A gyermek csökkenti az esélyét annak, hogy találjon magának a nő egy jó férfit és egy jó házasságot. Nem csak egy babával és jelentős költségekkel jár, hanem emellett valószínűleg igen kevés képességekkel rendelkezik, amik hasznosíthatók a piacon. Emellett nehéz randizni, amikor szoptatsz. Ezek és számos más okok miatt az egyedülálló anyák gyakran instabil, megbízhatatlan férfiakkal kötnek ki, hogy legyen mellettük akármilyen férfi. Ezzel elkerülhetetlenül megnövekedik egy újabb baba vállalásának az esélye – sajnos a kapcsolat stabilitásának ezzel párhuzamos emelkedése nélkül.
Ezért volt az, hogy a múltban a társadalom jelentős erőfeszítést szentelt annak biztosítására, hogy a nők ne essenek teherbe házasság előtt. Az elkötelezettség nélküli gyermekvállalással járó súlyos pénzügyi veszteségek rendszerint az új nagyszülőkre hárultak, így ők voltak azok, akik mindent megtettek a katasztrófa elhárítása érdekében. Ez a szükség – amiben általánosságban minden szülő osztozott – megteremtette a szexuális felügyelet szinte áthatolhatatlan hálóját. (A társadalom általi önfegyelem az egyéni ösztönzők mentén az egyetlen mód, amivel valaha stabilan megoldhatóak voltak – vagy megoldhatóak lesznek – a társadalmi problémák.)
Jelenleg körülbelül 250 000 dollárba kerül felnevelni egy gyermeket születéstől 18 éves koráig a jelenlegi rendszerben. Egy szabadpiaci környezetben, teljesen privatizált és jótékonyság által támogatott oktatással, egészségüggyel, lakhatással stb., ez az összeg természetesen csökkenne (mivel minden adóztatás eltűnne és megnövekedne a verseny) – de még mindig jelentős volna.
Röviden, a babák költségesek. Azonban amikor belép a képletbe a jóléti állam, minden fentebb felvázolt tényező megváltozik. Ha ezután egy fiatal nő házasságon kívül teherbe esik, egész jól megélhet. Valószínűleg sosem lesz gazdag – talán középosztálybeli sem – de képes lesz megélni a sok száz különböző állami támogatás valamelyik kombinációján, amelyek közvetlenül a szegény anyákat segélyezik.
A szokásos módokon – segély, ingyenes egészségügy, gyermekgondozási támogatás, ételjegy – számos másik módja van annak, hogy az államra támaszkodjon. Amikor felnő a gyermeke, az oktatását úgyszintén az állam fogja fizetni. Buszoznia kell? Azt is támogatják. Le kell adnia a gyerekét a könyvárba egy kis időre? Azt is. Az óvodát úgyszintén államilag támogatják, ahogyan a lakását is lakbérszabályozással vagy állami lakásokkal. Fogproblémák? Semmi baj – a támogatások gondoskodnak a legtöbb, ha nem minden költségről. Megdöbbentő a pénz és az erőforrások mennyisége, amit az állam biztosít az egyedülálló anyáknak. És amikor megöregszik? Aggodalomra semmi ok, ha nem tudott takarékoskodni vagy elidegenítette a gyermekeit – a társadalombiztosítás gondoskodni fog róla!
Mivel a házasságon kívüli terhesség többé nem „élet-halál” probléma, egy fiatal nőt sokkal kevesebb ösztönző késztet arra, hogy ügyeljen a méhére addig, amíg meg nem jelenik a jó férfi. Gazdaságilag nem fog gondtalan életet élvezni, de egész jól meg fog élni – és úgyszintén remekül elkerülheti azt, hogy szolgasorba álljon valami alacsony szintű munkahelyen. Ha hosszú éveken át tartó gyorséttermi munkának nézhetsz elébe, mielőtt bármiféle rendes karrierbe kezdhetnél, a „B mint Baba Terv” egész vonzónak kezdhet tűnni!
Az efféle államilag kikényszerített támogatásokon keresztül önpusztító döntésekbe csábítják a fiatal nőket, és a dependens és veszélyes életmód alvilágába taszítják őket. Ha lányaik vannak, azok a lányok instabil férfiakkal körülvéve fognak felnőni, hűséges apai szeretet és útmutatás nélkül. Mekkora az esélye annak, hogy az ilyen lányok szexuálisan felelős felnőttekké válnak? Nem nulla, de kétségtelenül nem is elég nagy.
A rossz szexuális döntések egyre növekvő állami támogatásával előkészítették a terepet az abortuszok növekvő számának – és mivel egy szükségtelen abortusz a legszörnyűbb példája annak, amikor előnyben részesítenek egy rövidtávú előnyt egy hosszútávú előnnyel szemben, a hiba támogatása aligha a legjobb megoldás a nagyobb racionalitásra való ösztönzésre.
A családtervezés megadóztatása
Nagyon nehéz jó döntéseket hozni, amikor körülötted mindenki rossz döntéseket hoz. Vagy velük együtt menetelsz bele a hibák gödrébe, vagy visszakozol, amivel kiprovokálod a társadalmi kiközösítést, és gyakran a nyílt ellenségeskedést. Amikor a végtelen állami támogatás ösztönzője mellett elérnek egy bizonyos mennyiséget a tervezetlen terhességek, normává válnak, amit „nem szabad kritizálni.” A fiatal nők, hogy megtartsák a barátaikat és elkerüljék, hogy megtámadják őket, amiért „felsőbbrendűsködnek,” gyakran a szexuálisan kockázatos viselkedés mellett döntenek. Amikor ezt a fentebb felvázolt pénzügyi ösztönzőkkel kombináljuk, a „társadalmi elfogadás” motivációja túlságosan leküzdhetetlennek bizonyul számos nő számára.
Milyen alternatívák érhetők el azoknak a fiatal nőknek, akik úgy döntenek, hogy elkerülik a kockázatos viselkedéseket? Milyen lehetőségek várnak rájuk odakint? A minimálbérek, az állami monopóliummal bíró szakszervezetek, a túlszabályozás, a bénító adóztatás, az agyzsibbasztó tanoncprogramok és ezer másik politikai tényező gyakorlatilag elpusztította a szegények és a szakképzetlenek minden álláslehetőségét. A munkahelyek ritkák, az adók magasak és a karrierek szinte lehetetlenek. Az állami iskolák képtelenek voltak bármi hasznosat tanítani a szegény fiataloknak, a felsőoktatás pedig valószínűleg úgyszintén kizárt. Tehát egészen biztosan mondhatjuk, hogy a produktív és becsületes életmódokat akadályozzák, míg ösztönzik a felelőtlenséget és az azonnali kielégülést.
A férfiak
Ez idáig csakis a nőkről beszéltünk – de mi a helyzet a férfiakkal? Hogyan befolyásolta a férfi viselkedés ezt az alapvető fordulatot a társadalmi értékekben? Nos, ahogy a szexuális indiszkréció negatív hatásai egyre kisebbek és kisebbek lettek, a férfiak úgyszintén elkezdtek úgymond „rövidtávú” interakciókra számítani a szebbik nemmel. Ahogy egyre több és több nő dönt úgy, hogy kockázatos szexuális kapcsolatokba elegyedik az elköteleződés követelménye nélkül, az iskolázottság, az integritás és a kemény munka értéke ezzel arányosan lecsökkent a férfiak szemében. Ahogy elértéktelenedtek a férfierények, más, sötétebb és sekélyesebb értékek vették át a helyüket. A nők inkább választják a „dögös pasikat,” vagy azokat, akiknek sok pénzük van, vagy akik rendelkeznek a bandatagságból származó ragadozó státusszal. A szexuális vonzalom és a stabil családfenntartás teljes ökoszisztémája a feje tetejére állt, és azok a férfiak lettek a győztesek, akiket egykor lúzereknek tartottak – és vice versa.
Tehát amikor egy nő „jó” férfit keres, az efféle eszményi kijelöltek hatalmas hiányával találja szembe magát – és talán még társai gúnyolódásával is, ha egy stréberes családfenntartót választ magának egy sunyi csődör helyett. A „jó férfiak” egyre ritkábbak és egyre kigúnyoltabbak lesznek. A női vonzerő, ami egykor a fizetség volt, amivel megváltották a férfihűséget, immár a sekélyes, instabil és éretlen, csupán egyéjszakás kalandokra vágyó férfiúkat bevonzó mágnessé lett.
Az abortuszhoz hasonló problémák olyan összetettek, hogy nem lehet megoldani őket anélkül, hogy ne hivatkoznánk a jutalmak és büntetések változására, amit a folyton növekvő és erőszakos Állam idézett elő. Mint a legtöbb társadalmi probléma esetén, a megoldásnak önkéntesnek kell lennie, ami a biológia és a közgazdaságtan pénzügyi, társadalmi és erkölcsi realitásain alapul.
