Európa más országaiban igen hasonló a kötelező oktatás története, a legtöbb esetben a kötelező nyelvek hozzáadott alkotóelemével. Az Osztrák–Magyar Birodalom egy egységes, központosított abszolút monarchiára törekedett, kizárólagosan német nyelvvel, míg a birodalom magyar része „magyarosítani” próbálta kisebbségi nemzetségeit, és megpróbált a magyaron kívül minden más nyelvet eltörölni határain belül. Spanyolország arra használta a kötelező iskolai törvényeit, hogy elnyomja a katalán nyelvet és előírja a kasztíliait. Svájcban alkotmányba foglalták a kötelező iskolázást. Általánosságban 1900-re Európa minden országa bevezette a kötelező oktatást Belgium kivételével, ami 1920-ban követte a többit.1
Herbert Spencer szemében Kína vitte el a kötelező oktatás gondolatát annak logikus konklúziójáig:
Ott a kormány közzéteszi az olvasható művek listáját; és tekintve, hogy az engedelmesség a legfőbb erény, csak az önkényuralommal baráti műveket engedélyezi. Az innováció nyugtalanító hatásaitól félve semmit nem enged tanítani, kivéve azt, ami tőle származik. A mintapolgárok kitermelése céljából minden viselkedést szigorúan fegyelmez. Vannak „szabályok az üléshez, az álláshoz, a sétához, a beszédhez és a meghajláshoz, a legnagyobb pontossággal lefektetve.”2
Érdemes figyelmesen megjegyezni a császári Japán kötelező állami oktatási rendszerét a megannyi hasonlóság miatt közötte és a modern „progresszív” oktatás között. Ahogy Lafcaido Hearn megfigyelte:
Sosem az volt a cél, hogy az egyént független cselekvésre képezzék, hanem az, hogy kooperatív cselekvésre neveljék… Nálunk a korlátok a gyermekkorban kezdődnek, és idővel meglazulnak [ami a legjobb a gyermeknek, miközben fejlődik érvelési képessége és egyre több szabadság adható neki, illetve egyre kevesebb irányítást követel]; a korlátok a távol-keleti képzésben később kezdődnek, és aztán idővel egyre szorosabbá válnak. Nem csak egészen az iskolai életig, hanem azon jelentősen túl is, egy japán gyermek sokkal nagyobb mértékű szabadságot élvez, mint amit egy nyugati gyermeknek engednek… Megengedik a gyermeknek, hogy úgy cselekedjen, ahogy szeretne… Az iskolában elkezdődik a fegyelmezés… de a nyilvános megrováson kívül nincs semmilyen büntetés. Akármilyen korlát létezzen, azt a gyermekre főként osztálya közvéleménye veti ki; és egy ügyes tanár képes irányítani ezt a véleményt… Az uralkodó hatalom mindig az osztály véleménye… A szabály mindig a sokaság uralma az egyén felett; ez a hatalom pedig félelmetes.
A beléjük nevelt szellem mindig az egyén feláldozása a közösség javára, és minden individuális függetlenség összezúzása. A felnőtt életben a legkisebb állami szabályozástól való eltérést is súlyosan és azonnal megbüntetik.3
Lábjegyzetek
-
Európa minden országának kötelező oktatási törvényének részletes táblázatáért a századfordulón lásd London Board of Education, Statement as to the Age at Which Compulsory Education Begins in Certain Foreign Countries (London, 1906). A döntő többség 6 vagy 7 éves kortól 14 éves korig kötelezte az oktatást. ↩
-
Herbert Spencer, Social Statics, 297–298. o. ↩
-
Lafcadio Hearn, Japan, An Interpretation (New York: Macmillan, 1894), idézte Isabel Paterson, The God of the Machine (Caldwell, Idaho: Caxton Printers, 1964), 265-66. o. ↩
