Minden üzleti tranzakciót gondosan kiszámolt nyereség és veszteség alapján vizsgálnak. Az új projekteket az általuk kínált lehetőségek pontos elemzésének vetik alá. A megvalósításuk irányába tett minden lépés elkönyvelésre és elszámolásra kerül. A nyereség/veszteség kimutatás feltárja, nyereséges volt-e a teljes vállalkozás vagy annak valamelyik része. A főkönyv adatai útmutatóként szolgálnak a teljes vállalat és egyes ágai vezetéséhez. A nem kifizetődő ágakat megszakítják, a profitot termelőket pedig bővítik. Semmilyen módon nem ragaszkodhatnak a veszteséges üzletágakhoz, hacsak nincs valami módja azok nyereségessé tételének a nem túl távoli jövőben.
A modern könyvelés, számvitel és üzleti statisztika bonyolult módszerei pontos képet biztosítanak a vállalkozónak a tevékenységeiről. Lehetősége nyílik megismerni, mennyire volt sikeres vagy sikertelen minden egyes tranzakciója. Ezen kimutatások segítségével ellenőrizheti minden ágazat tevékenységét, függetlenül annak nagyságától. Természetesen valamennyi körültekintés fellelhető az üzletviteli költségek eloszlásának meghatározásában. De az adatok ettől függetlenül pontosan tükröznek minden történést a részleg összes ágában. A számviteli mérlegek és a számlakönyvek a vállalat lelkiismerete és az üzletember iránytűi.
A számvitel és a könyvelés eszközei olyan megszokottak az üzletember számára, hogy nem veszi észre, milyen csodálatos eszközök valójában. Egy hatalmas költő és író volt szükséges ahhoz, hogy teljes értéküket láthassuk. Goethe a kettős könyvelést „az emberi elme egyik legjobb találmányának” nevezte. Ennek segítségével, megfigyelte, az üzletember képes bármikor felmérni a teljes egészet anélkül, hogy bele kelljen gabalyodnia a részletekbe.1
Goethe leírása fején találta a szöget. A kereskedelmi vezetés erénye pontosan abban a tényben rejlik, hogy a vezetőt egy olyan módszerrel látja el, amellyel képes átlátni az egészet, és annak minden részét anélkül, hogy behálóznák őt a részletek és az apróságok.
A vállalkozó elkülönítheti üzlete minden egyes részének kalkulációját, amivel meg tudja határozni a szerepet, amelyet az egyes részek játszanak a teljes vállalatban. A nyilvánosság számára minden cég vagy nagyvállalat egy teljes egész. De a vezetés szemében különböző részekből áll, amelyek mindegyikére külön entitásként kell tekinteni, és a részesedése alapján kell értékelni, amellyel hozzájárul a teljes vállalkozáshoz. Az üzleti kalkuláció rendszerén belül minden részleg egy organikus entitást képvisel, mintha egy hipotetikus független vállalat lenne. Azt feltételezik, hogy ez a részleg „birtokolja” a vállalatban felhasznált össztőke egy részét, hogy elad más részlegeknek és vásárol tőlük, hogy saját kiadásaival és bevételével bír, hogy tevékenysége vagy nyereséggel, vagy veszteséggel jár, amelyet saját viselkedésének tudnak be, elkülönítve a többi részleg által elért eredményektől. Tehát a teljes vállalkozás vezérigazgatója jelentős mértékű függetlenséggel ruházhatja fel az egyes részlegek vezetőségét. A különböző részlegek igazgatói szabad kezet kapnak részlegük „belső” ügyeinek vezetéséhez. Az egyetlen utasítás, amelyet a vezérigazgató azoknak ad, akiket megbízott a különböző részlegekkel, osztályokkal és ágakkal: Termelj annyi profitot, amennyi lehetséges. A könyvviteli számlák vizsgálata pedig megmutatja neki, mennyire sikeresen vagy sikertelenül végezték el utasítását.
Egy nagyvállalatban számos részleg csupán egy félkész termék részeit termeli, amelyet nem adnak el közvetlenül, hanem más részlegek használják fel azt a végső termék legyártásához. Ez a tény nem írja felül a fentebb leírt állapotokat. A vezérigazgató hozzáveti az ilyen részek és félkész termékek előállítása során felmerült költségeket az árhoz, amit fizetnie kellene, ha más gyáraktól vásárolná meg azokat. Folyamatosan ezzel a kérdéssel szembesül: kifizetődő-e a saját üzemeinkben gyártani ezeket a dolgokat? Nem volna-e kielégítőbb megvenni őket más üzemektől, melyek ezek termelésére specializálódtak?
Egy profitra törekvő vállalat keretein belül a felelősség tehát felosztható. Minden aligazgató saját osztályának munkálataiért felelős. Az ő érdeme, ha a könyvviteli számlák profitot mutatnak, és az ő kudarca, ha veszteséget. Az önző érdekei késztetik arra, hogy a legnagyobb gondoskodással és erőfeszítéssel viszonyuljon saját részlegének tevékenységeihez. Ha veszteségeket szenved, ő lesz azok áldozata. Más emberrel helyettesítik őt, akit a vezérigazgató sikeresebbnek gondol, vagy pedig megszüntetik a teljes részleget. Akárhogy is, elbocsátják, és elveszíti állását. Ha sikeresen profitot termel, jövedelme növekedni fog, vagy legalábbis nem kell attól félnie, hogy elveszíti azt. Hogy a részlegvezető jogosult-e részlege profitjának egy részére, az nem olyan fontos a személyes érdekre vonatkozólag, ami részlege munkálataihoz fűzi. Sorsa szorosan kapcsolódik részlege sorsához. Részlegének dolgozva nem csak főnökének, hanem önmagának is dolgozik.
Hasztalan volna túl sok apró beavatkozással korlátozni az ilyen felelős aligazgató döntési szabadságát. Ha hatékony, az efféle beavatkozás a legjobb esetben is felesleges volna, rosszabb esetben pedig káros, mivel megkötné a kezét. Ha eredménytelen, nem tenné sikeresebbé tevékenységeit. Mindössze egy gyenge kifogást biztosítana számára, miszerint bukását felettesei nem megfelelő utasításai okozták. Az egyetlen szükséges utasítás magától értetődő, és nem szükséges különösképp megemlíteni azt: törekedj a profitra. Ezen túl a legtöbb részlet ráhagyható és rá is hagyandó minden részleg vezetőjére.
Ez a rendszer nagy szerepet játszott a modern vállalkozás evolúciójában. A hatalmas üzemaggregátumokban történő nagyüzemi termelés, a leányvállalatok megalapítása az ország távoli részein és más országokban, az áruházak és az üzletláncok mind az aligazgató felelősségének elvére épülnek. Ez egyáltalán nem korlátozza a vezérigazgató felelősségét. Az alárendeltjei kizárólag neki tartoznak felelősséggel. Nem szabadítják fel feladatától, hogy megtalálja a jó embert minden munkára.
Ha egy New York-i üzem üzletágakat vagy üzemeket alapít Los Angelesben, Buenos Airesben, Budapesten és Kalkuttában, a vezérigazgató csupán viszonylag általános keretek között létesít kapcsolatot a központ és a kirendeltség között. Minden apróbb kérdés a helyi igazgató hatáskörébe tartozik. A központ könyvvizsgáló részlege óvatosan megvizsgálja az ág pénzügyi tranzakcióit, és azonnal értesíti a vezérigazgatót, ha bármiféle rendellenesség lép fel. Óvintézkedéseket tesznek, hogy megakadályozzák a befektetett tőke orvosolhatatlan pazarlását az ágazaton belül, a teljes vállalat üzleti hírnevének elherdálását, illetve az ágazat és a központ irányelvei közötti ellentmondást. De a helyi igazgató szabad kezet kap minden más területen. Azért lehetséges bízni egy leányvállalat vezetőjében, mert az érdekei megegyeznek a teljes vállalat érdekeivel. Ha túl sokat költene a jelenlegi műveletekre vagy elhanyagolná egy nyereséges tranzakció lehetőségét, nem csak a vállalat profitját, hanem saját állását is veszélyeztetné. Ő nem pusztán egy felbérelt gondnok, kinek egyetlen feladata a rá bízott, meghatározott feladatok lelkiismeretes elvégzése. Ő maga is egy üzletember, úgymond a vállalkozó junior partnere, foglalkoztatásának szerződéses és pénzügyi feltételeitől függetlenül. Legjobb képessége szerint kell hozzájárulnia a vele kapcsolatban álló cég sikeréhez.
Mivel ez a helyzet, nem veszélyes fontos döntéseket az ő belátására bízni. Nem fog pénzt pazarolni termékek és szolgáltatások megvásárlásakor. Nem fog inkompetens asszisztenseket és munkásokat felbérelni; nem fogja elbocsátani a kompetens munkatársakat, hogy helyükbe alkalmatlan barátokat vagy hozzátartozókat tegyen. Az igazgatói tevékenységét egy megvesztegethetetlen bíróság megronthatatlan ítélete bírálja el: a nyereség és a veszteség elszámolása. A vállalkozás során egyetlen dolog számít: a siker. A sikertelen részleg igazgatója kudarcra ítéltetett, függetlenül attól, ő okozta-e a balsikert vagy nem, vagy lehetőségében állt-e egy kívánatosabb eredmény elérése. Egy nem jövedelmező üzletágat – előbb vagy utóbb – be kell szüntetni, az igazgatója pedig elveszíti munkáját.
A fogyasztók szuverinitása és a piac demokratikus működése nem áll meg egy nagyvállalat kapujánál. Áthatja minden részlegét és ágát. A fogyasztó iránti kötelezettség az akadályozatlan piaci társadalom vállalatainak és üzleteinek éltetőeleme. A profit, aminek a közbenjárása arra ösztönzi a vállalkozókat, hogy a legjobb képességük szerint szolgálják a fogyasztókat, egyben minden kereskedelmi és ipari aggregátum belső szervezési elve. A teljes vállalatot a legnagyobb mértékben központosítja, miközben teljes autonómiát hagy a részeinek, összeegyezteti a központi irányítás teljes kötelességét a részlegek, osztályok és leányvállalatok alárendelt vezetőinek ösztönzőivel és érdekeivel. Megadja a szabad vállalkozás rendszerének azt a rugalmasságot és alkalmazkodóképességet, aminek az eredménye a tökéletesedésre törekvő rendíthetetlen hajlam.
Lábjegyzetek
-
Wilhelm Mester tanulóévei, Első könyv, 10. fejezet. ↩
