A jogászok, a filozófusok és a politikusok más szögből tekintenek a törvény felsőbbrendűségére, mint ez a könyv. Az ő nézőpontjukból a törvény legfőbb funkciója korlátozni a hatóságok és a bíróságok hatalmát arra, hogy gonosztetteket kövessenek el a polgár ellen és korlátozzák szabadságát. Ha az ember felruházza a hatóságokat az emberek bebörtönzésének vagy akár meggyilkolásának hatalmával, korlátoznia kell és érthetően körül kell határolnia ezt a hatalmat. Máskülönben a köztisztviselő vagy a bíró felelőtlen zsarnokká válik. A törvény határozza meg, milyen körülmények között rendelkezhet a bíró a bebörtönzés jogával és kötelességével, illetve a rendőr a fegyvere elsütésével. A törvény védi meg az embereket a hivatalban levők önkényességétől.
Ennek a könyvnek a nézőpontja valamivel különböző. Mi a bürokráciával mint adminisztratív módszerrel és szervezési elvvel foglalkozunk. Ez a könyv a szabályokra és a regulációkra nem pusztán a népet védelmező intézkedésekként, a polgárok jogainak és szabadságának oltalmazóiként tekint, hanem mint a legfelsőbb hatalom akarata végrehajtásának eszközeire. Minden szervezetben szükséges korlátozni az alárendeltek döntési szabadságát. Efféle korlátozás nélkül bármilyen szervezet szétbomlana. Feladatunk megvizsgálni a bürokratikus vezetés sajátságos jellemzőit, megkülönböztetve azt a kereskedelmi vezetéstől.
A bürokratikus vezetés a vezetés, amely köteles megfelelni egy felsőbb szervezet által meghatározott részletes szabályoknak és regulációknak. A bürokrata feladata elvégezni azt, amire ezek a szabályok és regulációk utasítják. A szabályok és regulációk jelentős mértékben korlátozzák legjobb meggyőződése szerinti cselekvésének szabadságát.
Az üzleti vezetés vagy profitalapú vezetés a vezetés, amelyet a profit irányít. Az üzleti vezetés célja profitot termelni. Mivel e cél elérésének sikere vagy sikertelensége felmérhető nem csupán a teljes vállalat, hanem bármelyik része számvitelével, így lehetségessé válik a vezetés és a felelősség decentralizációja anélkül, hogy az veszélyeztetné a tevékenységek egységességét és a cél elérését. A felelősség felosztható. Nem szükséges korlátozni az alárendeltek döntési szabadságát bármilyen szabállyal vagy regulációval a minden üzleti tevékenység mögött meghúzódó szabályon kívül, nevezetesen, hogy tegyék nyereségessé a műveleteket.
A közigazgatás céljait nem lehet pénzben mérni, és nem lehet ellenőrizni azt könyvelési eszközökkel. Vegyünk egy országos rendőrségi rendszert, mint az FBI. Semmilyen mérce nem áll rendelkezésre, amely megállapíthatná, hogy nem voltak rendkívül magasak valamelyik regionális vagy helyi ágazatának kiadásai. Egy rendőrállomás kiadásait nem téríti meg a sikeres vezetés, és azok nem változnak az elért siker fejében. Ha a teljes hivatal vezetője szabad kezet adna az állomások alárendelt vezetőinek pénzbeli kiadások tekintetében, a következmény a költségek hatalmas megnövekedésre volna, mivel mindegyikük buzgóan nekifogna ágazata szolgáltatásának lehető legnagyobb mértékű jobbításába. Lehetetlen volna a felső vezető számára a kiadásokat a nép képviselői által előírt kereten, vagy bármilyen kereten belül tartani. Nem szőrszálhasogatás miatt határozzák meg a közigazgatási előírások, mennyit költhet minden egyes helyi iroda az épületek takarítására, bútorjavításra, fűtésre és villanyra. Egy vállalaton belül az ilyen dolgok habozás nélkül ráhagyhatók a felelős helyi vezetőre. Nem fog a szükségesnél többet költeni, mert a pénz mintha az övé volna; ha elpazarolja a vállalat pénzét, veszélyezteti ágazatának profitját, így pedig közvetetten saját érdekeit sérti. De más a helyzet egy kormányügynökség helyi vezetőinél. Ha több pénzt költ, képes – legalábbis nagyon gyakran – jobbá tenni műveletei kimenetelét. Parancsokkal kell őt takarékosságra bírni.
A közigazgatásban nincs kapcsolat a bevételek és a kiadások között. A közszolgáltatások kizárólag költenek; a különleges forrásokból (például az állami nyomda által értékesített nyomtatott anyagok eladásából) származó jelentéktelen bevétel többé-kevésbé véletlenszerű. A vámokból és adókból származó bevételt nem „termeli meg” a közigazgatási apparátus. Forrása a törvény, nem a vámtisztek és adószedők tevékenységei. Nem az adóhatóság adószedőjének érdeme, hogy az ő körzetének lakói gazdagabbak és magasabb adókat fizetnek, mint más körzetek lakói. Egy adóbevallás adminisztratív kezelésére szentelt idő és energia nem arányos az arra vonatkozó megadóztatható jövedelem méretével.
A közigazgatásban a teljesítményeknek nincsenek piaci áraik. Ez elengedhetetlenné teszi, hogy az állami hivatalokat a profit alatt alkalmazottaktól teljesen eltérő elvek alapján működtessék.
Most értünk arra a pontra, ahol megadhatjuk a bürokratikus vezetés definícióját: a bürokratikus vezetés olyan adminisztratív ügyek lebonyolítása során használt módszer, amelyeknek nincs piaci pénzértékük. Emlékezzünk: nem azt mondjuk, hogy a közügyek sikeres kezelésének nincs értéke, hanem azt, hogy nincs piaci ára, hogy az értékét nem lehet realizálni egy piaci tranzakció során, és ebből következően nem fejezhető ki pénzben.
Ha összevetjük két ország, mondjuk Atlantisz és Thule körülményeit, mindkettőről számos fontos statisztikai adatot megállapíthatunk: a terület és a népesség méretét, a születési és halálozási arányokat, az analfabéták számát, az elkövetett bűntetteket és számos más demográfiai adatot. Megállapíthatjuk az összes polgár pénzbeli jövedelmének összegét, az éves társadalmi össztermék pénzben kifejezett értékét, az importált és exportált termékek pénzben kifejezett értékét, és sok más gazdasági adatot. De semmilyen számtani értéket nem társíthatunk a kormányzati és közigazgatási rendszerükhöz. Ez nem azt jelenti, hogy tagadnánk egy jó kormány fontosságát vagy értékét. Ez csak azt jelenti, hogy nincs semmilyen mérce, amellyel mérhetnénk a dolgokat. Nem lehetséges számadatokban kifejezni őket.
Megeshet, hogy a legjobb dolog Atlantiszban annak jó kormánya. Megeshet, hogy Atlantisz bőségét az alkotmányos és közigazgatási intézményeknek köszönheti. De nem hasonlíthatjuk őket össze Thule intézményeivel úgy, ahogy összehasonlítunk más dolgokat, például a béreket vagy a tejárakat.
A bürokratikus vezetés olyan ügyletek lebonyolítása, amelyeket nem lehet vizsgálat alá vonni a gazdasági kalkuláció segítségével.
