A kimagasló és bölcs emberek rendje általi, a nemes bürokraták elitje általi paternális kormányzat egy igen kiemelkedő bajnokot tudhat maga mellett, Platónt.
Platón eszményi és tökéletes államát önzetlen filozófusok uralnák. Ők megvesztegethetetlen bírák és elfogulatlan ügyintézők, akik szigorúan tartják magukat az igazságosság örök és állandó törvényeihez. Ez Platón filozófiájának karakterisztikus védjegye: nem szentel figyelmet a társadalmi és gazdasági állapotok evolúciójára, illetve az eszközökre és célokra vonatkozó emberi elképzelések változására. Adott a jó állam örökkévaló mintája, és a valós állapotok bármilyen eltérése ettől a modelltől nem lehet más, mint korrupció és romlás. A feladat egyszerűen felállítani a tökéletes társadalmat, aztán pedig távol tartani tőle bármiféle módosítást, hiszen a változás egyenlő a romlással. A tudás, a technológiai eljárások és a társadalmi szerveződés fejlődésének gondolata idegen Platón elméje előtt. És minden későbbi utópista, aki Platón példája alapján létrehozta földi paradicsomának tervrajzát, ugyanúgy hitt az emberi ügyek állandóságában.
Platón elképzelését az elit uralmáról ténnyé alakította a katolikus egyház. A római egyház - az ellenreformációból kiemelkedett tridenti szervezés alatt - a tökéletes bürokrácia. Sikeresen megoldotta minden nem-demokratikus kormány legkényesebb problémáját, a felső vezetés kiválasztását. Az egyház legmagasabb rangjai minden fiúnak nyitva állnak. A helyi pap buzgón egyengeti a legintelligensebb fiatalok oktatáshoz vezető útját; püspöki szemináriumon képzik őket; a felszentelésük után a további karrierjük teljes mértékben jellemükön, buzgóságukon és értelmükön múlik. A főpapok közül sokan nemes és vagyonos családok sarjai. De hivatalukat nem származásuknak köszönhetik. Versengeniük kell, majdnem egyenlő feltételekkel, a szegény parasztok, munkások és jobbágyok fiaival. A katolikus egyház bíborosai, a teológiai egyetem apátjai és tanárai kiemelkedő emberek. Még a legfejlettebb országokban is a legnagyszerűbb gondolkodók, filozófusok, tudósok és államférfiak méltó vetélytársai.
Erre a bámulatos esetre hivatkoznak példaként minden modern szocialista utópia szerzői. Ezt napjaink szocializmusának két hírnöke, Henri de Saint Simon gróf és Auguste Comte esetében láthatjuk. De lényegében ugyanez volt a helyzet a legtöbb szocialista íróval, bár nyilvánvaló okok miatt nem mutattak az egyházra modellként. A tökéletes hierarchia példáját sehol nem lehet fellelni, csak abban, amit a katolicizmus mutat.
Azonban hibás az egyházra történő hivatkozás. A kereszténység birodalma, amelyet a pápa és más püspökök kormányoznak, nem fog változni. Örök és megmásíthatatlan tanra épül. A hitvallás mindörökké állandó marad. Nincs fejlődés és nincs evolúció. Egyedül a törvénynek és a hittételeknek való engedelmesség van. Az egyház által használt választási módszer nagyon hatékony egy olyan szervezet kormányzásában, amely kétségbevonhatatlan, megváltoztathatatlan szabály- és regulációrendszerhez ragaszkodik. Tökéletes a tan örök kincsének őrzői számára.
De az emberi társadalomban és a polgári kormányzatban más a helyzet. Az ember legbecsesebb privilégiuma szakadatlanul a tökéletesítésre törekedni és továbbfejlesztett módszerekkel harcolni a természet által felállított korlátok ellen, amelyek az élete és jóléte ellen szegülnek. Ez a veleszületett ösztön a nyers barlanglakót korunk valamennyire civilizált emberévé tette. De az emberiség még nem érte el a tökéletesség állapotát, amelyen túl semmilyen fejlődés nem lehetséges. Nem haltak ki az erők, amelyek elhozták napjaink civilizációját. Ha nem köti meg őket a társadalmi szerveződés merev rendszere, tovább munkálkodnak és további fejlődést hoznak. A választási elv, amellyel az egyház választja jövőbeli vezetőit, a tántoríthatatlan odaadás a vallásnak és hittételeinek. Nem újítókat és reformereket keres, új gondolatok úttörőit, amelyek radikális ellentétben állnak a régiekkel. Ezt védelmezheti a jövő vezetőinek kijelölése az öreg és jól bevált jelenlegi vezetők által. Egyetlen bürokratikus rendszer sem érhet el semmi mást. De pontosan ez a hajthatatlan konzervativizmus, ami teljesen alkalmatlanná teszi a bürokratikus módszereket a társadalmi és gazdasági ügyek lebonyolításához.
A bürokratizáció szükségszerűen merev, mert a felállított szabályok és gyakorlatok betartásával jár. De a társadalmi életben a merevség egyenlő a megkövüléssel és a halállal. Nagy jelentőségű tény, hogy a stabilitás és a biztonság napjaink „reformereinek” leginkább dédelgetett szlogenjei. Ha a primitív ember a stabilitás elvét követte volna, sosem tett volna szert biztonságra; rég elpusztították volna őt a vadállatok és a mikrobák.
A német marxistáktól ered a szólás: „Ha a szocializmus ellenkezik az emberi természettel, akkor az emberi természetet meg kell változtatni.” Nem vették észre, hogy amikor megváltozik az ember természete, ő többé nem lesz ember. A mindent átszövő bürokratikus rendszerben sem bürokraták, sem alattvalóik nem volnának többé igazi emberi lények.
