Minden üzletember, akinek lehetőségében állt megismerni Dél- és Kelet-Európa gazdasági állapotát, két pontba sűríti megfigyeléseit: Ezeknek az országoknak a vállalkozóit nem érdekli a termelési hatékonyság, a kormányok pedig korrupt klikkek kezében vannak. Ez a jellemzés nagyjából igaz. De nem említi azt, hogy mind az ipari hatékonytalanság, mind a korrupció azoknak a vállalkozásba történő állami beavatkozásoknak a következményei, amiket ezekben az országokban alkalmaznak.
Ebben a kormányzati rendszerben az államnak korlátlan hatalmában áll elpusztítani minden vállalkozást, vagy elhalmozni őket szívességekkel. Minden vállalkozás sikere vagy sikertelensége kizárólag a hivatalban levők szabad belátásától függ. Ha az üzletember nem egy hatalmas nemzet polgára, akit védelemben részesít a diplomáciai és konzuli képviselet, akkor az államapparátus és az uralkodó párt kegyelmétől függ. Elvehetik minden tulajdonát és bebörtönözhetik. Másrészt viszont gazdaggá is tehetik.
A kormány határozza meg a vámok és fuvardíjak mértékét. Ő bocsátja ki vagy utasítja el az import és export engedélyeket. Minden polgárnak vagy lakónak kötelessége az összes külföldi devizában megkeresett bevételét meghatározott áron eladni az államnak. Másrészt viszont az állam az egyetlen, aki devizát értékesíthet; tetszés szerint elutasíthat bármilyen devizakérelmet. Európában, ahol majdnem minden termelés a felszerelések, gépek, nyersanyagok és félkész termékek beszállításától függ, egy ilyen elutasítás egyenrangú a gyár bezárásával. Az adótartozások végső megállapítását gyakorlatilag a hatóságok korlátlan belátására bízzák. A kormány bármilyen ürügyet felhasználhat egy gyár vagy bolt elkobzásához. A parlament egy báb az uralkodók kezében; a bíróságokat az ő embereikkel tömték tele.
Ilyen környezetben a vállalkozó két eszközhöz folyamodhat: diplomácia és megvesztegetés. Ezeket az eszközöket nem csak az uralkodó párttal kell használnia, hanem a törvényen kívül helyezett és üldözött ellenzéki csoportokkal is, akik egyszer hatalomra juthatnak. Ez egy veszélyes kettős üzlet; csak félelemmentes és gátlástalan emberek élnek túl egy ilyen rothadó környezetben. Az üzletembereknek, akik egy szabadabb korban nőttek fel, el kell távozniuk, és kalandorok veszik át a helyüket. Nyugat-európai és amerikai vállalkozók, akik hozzászoktak a törvényesség és korrektség környezetéhez, elvesznek, hacsak nem tudják biztosítani maguknak a helyi ügynökök szolgálatait.
Ez a rendszer természetesen aligha ösztönzi a technológiai fejlesztéseket. A vállalkozó csak akkor fontol meg további beruházásokat, ha meg tudja venni a gépezetet hitelből külföldi gyáraktól. Előnynek tartják az adósságot egy nyugati ország felé, mivel azt várják, hogy a diplomaták a hitelező védelmére fognak kelni, és így az adóst is segítik. Új termelési ágazatokat csak akkor avatnak fel, ha a kormány akkora prémiumot biztosít, amitől hatalmas profitot remélnek.
Hiba volna a vállalatokat és a bürokráciát hibáztatni az állami beavatkozás rendszerének korrupciója miatt. Ez bürokratizmus, ami romlott politikusok keze alatt zsarolásba korcsosult. Mégis, látnunk kell, hogy ezek az országok elkerülhették volna a gonoszt, ha nem hagyják el a szabad vállalkozás rendszerét. A háború utáni gazdasági újjáépítésnek ezekben az országokban a politikájuk radikális változásánál kell kezdődnie.
