El kell ismernünk a tényt, hogy eddig minden törekvés hiábavaló volt, ami a bürokratizáció és az államosítás terjedésének megállítását tűzte ki célul. Az elmúlt 27 évben, ami az után következett, hogy Wilson elnök a háborúba vezette Amerikát, hogy biztonságossá tegye a világot a demokrácia számára, a demokrácia egyre inkább visszaszorult. A zsarnokság diadalmaskodik a legtöbb európai országban. Még Amerika is olyan rendeleteket honosított meg, amiket évtizedekkel ezelőtt „poroszosnak” becsmérelt. Az emberiség nyilvánvalóan a totalitarizmus felé menetel. A feltörekvő nemzedék az élet minden szférájának teljes állami irányítására vágyik.
Tanult jogászok kiváló értekezéseket publikáltak, amelyek lefestik, hogyan veszi át egyre fokozatosabban a joguralom helyét az adminisztratív önkény. Elmesélték annak történetét, miként tünteti el az egyén jogait az önrendelkezés aláásása, és hogyan eredményez orientális stílusú hiperzsarnokságot. De a szocialistákat egyáltalán nem érdekli a szabadság és a magán kezdeményezés.
A szatirikus könyvek sem voltak sikeresebbek a jogászok súlyos köteteinél. Néhányan a tizenkilencedik század legkiemelkedőbb szerzői közül – Balzac, Dickens, Gogol, Maupassant, Courteline – pusztító csapásokat mértek a bürokratizmusra. Aldous Huxley elég bátor volt ahhoz is, hogy a szocializmus álmodott paradicsomát tegye kaján iróniája tárgyává. A közönség el volt ragadtatva. De olvasói ennek ellenére is futva jelentkeztek az állami munkahelyekre.
Néhányan szeretik kigúnyolni a bürokrácia extravagáns tulajdonságait. Valóban érdekes, hogy a világ leghatalmasabb és leggazdagabb nemzetének állama egy olyan hivatalt üzemeltet – az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Háztartásgazdálkodási Hivatalát – amelynek egyik feladata nadrágokat tervezni „a nagyon kicsi gyermekeknek, aki csak most tanulják felöltöztetni magukat.” De sok kortársunk semmi nevetségeset nem talál ebben. Ők olyan kormányzati módszerre törekednek, amelyben a térdnadrág, az alsónemű és minden hasznos termék legyártása a hatóságok feladata.
Hiábavaló minden tanult kritika és szellemes szatíra, mert nem a probléma gyökerét célozzák. A bürokratizáció pusztán az államosítás egyik sajátos jellemzője. A fő kérdés: melyik legyen, a kapitalizmus vagy a szocializmus?
A szocializmus támogatói azt állítják, hogy a kapitalizmus a kizsákmányolás igazságtalan rendszere, hogy rendkívül káros a tömegek jólétére és szenvedést, degradációt, és az óriási többség fokozatos elszegényedését okozza. Másrészt viszont a szocialista utópiájukat a tejjel-mézzel folyó ígéret földjeként ábrázolják, ahol mindenki boldog lesz és gazdag. Igazuk van, vagy tévednek? Ez a kérdés.
