Honnan ered a pénz? Robinson Crusoenak nyilvánvalóan semmi szüksége nem volt pénzre. Nem ehette meg az aranyérméket. Crusoenak és Pénteknek sem kellett a pénzzel vesződnie, amikor mondjuk halat fára cseréltek. De amikor a társadalom néhány családnál nagyobbra növekedik, készen áll a színpad a pénz kiemelkedéséhez.
Azonban még régebbre kell visszautaznunk ahhoz, hogy megmagyarázzuk a pénz szerepét, és fel kell tennünk a kérdést: egyáltalán miért cserélik el az emberek az értékeiket? A csere a gazdasági élet legfontosabb alapja. Csere nélkül nem létezhetne gazdaság, és gyakorlatilag nem létezhetne társadalom. Érthető, hogy egy önkéntes csere azért jön létre, mert mindkét fél haszonra számít. A csere egy megegyezés A és B között, amely során az egyik személy javait és szolgáltatásait átruházzák a másik személy javai és szolgáltatásai ellenében. Nyilvánvalóan mindketten haszonra tesznek szert, mivel mindkét fél nagyobb értéket tulajdonít annak, amit a csere során kap, mint amiről lemond. Amikor Crusoe – tegyük fel – halat fára cserél, nagyobb értéket tulajdonít a fának, amit „vásárol”, mint a halnak, amit „elad” – míg ezzel ellentétben Péntek nagyobb értéket tulajdonít a halnak, mint a fának. Az emberek Arisztotelésztől Marxig hibásan úgy hitték, hogy a csere az értékek valamiféle egyenlőségéről árulkodik – hogy ha egy hordó halat tíz rönk fára cserélnek, akkor valami mögöttes egyenlőség fedezhető fel közöttük. Igazából a csere kizárólag azért jöhetett létre, mert mindkét fél különbözőképpen értékelte a két terméket.
Mitől válik a csere általánossá az emberek között? Alapvetően a természet hatalmas változatosságából kifolyólag: az emberek különfélesége és a természeti erőforrások elhelyezkedésének választékossága miatt. Minden ember más–más képességekkel és adottságokkal rendelkezik, és minden talpalatnyi földnek megvan a maga sajátos jellemzője, a maga megkülönböztető erőforrása. A csere a változatosság e természetes, külső tényéből kifolyólag jön létre; kansasi búza minnesotai vasért; egy ember orvosi szolgáltatása a másik hegedűművészetéért. A specializálódás mindenki számára lehetővé teszi, hogy kifejlessze legjobb képességeit, és minden területnek megengedi, hogy kifejlessze saját különleges erőforrását. Ha senki nem volna képes értéket cserélni, ha minden ember a teljes önellátásra kényszerülne, nyilvánvaló, hogy legtöbben éhen pusztulnánk, a megmaradók pedig csak épphogy élnék túl. A csere nem csupán gazdaságunk, hanem a civilizáció éltető eleme.
