Az államok – minden más szervezettel ellentétben – bevételüket nem szolgáltatásaikért adott fizetségként kapják. Ebből következően az államok egy olyan gazdasági problémával szembesülnek, ami különbözik mindenki más problémájától. Ha magánszemélyek szeretnének több, mások által előállított jószágot vagy szolgáltatást megvásárolni, nekik is többet kell megtermelniük és eladniuk valamiből, amit mások kívánnak. Az államnak csupán arra kell valami új módszert kitalálnia, hogy miként sajátítson ki még több tulajdont a tulajdonosok beleegyezése nélkül.
A cserekereskedelemben az államhivatalnokok egy módon kobozhatják el az erőforrásokat: a természetbeni javak kisajátításával. Egy pénzgazdaságban sokkal könnyebbnek bizonyul, ha a pénzügyi vagyontárgyakat kobozzák el, majd a pénzből javakat és szolgáltatásokat vásárolnak az állam számára, vagy előnyben részesített csoportoknak adják állami támogatás formájában. Ezt az elkobzást nevezik adóztatásnak.1
Az adóztatás viszont sokszor népszerűtlen, és nyugtalanabb időkben gyakran forradalmakat idézett elő. A pénz megjelenése áldás volt az emberiség számára, viszont több kiskaput is kitárt az állam előtt az erőforrások elkobzásához. A szabadpiacon az ember úgy tehet szert pénzre, ha mások által kívánt javakat és szolgáltatásokat termel és árusít, vagy esetleg bányászat révén (ami hosszútávon nem kevésbé profitáló vállalkozás, mint bármilyen másik). Viszont ha az állam talál egy módszert a pénzhamisításra – ha képessé válik pénzt létrehozni a semmiből – akkor egyhamar képes lesz megteremteni saját pénzét anélkül, hogy javakat vagy szolgáltatásokat értékesítene, vagy aranyat bányászna. Ebben az esetben ravaszul, és szinte észrevétlenül kobozhatja el az erőforrásokat és elkerülheti az adóztatás következtében fellángoló ellenségességet. Sőt, a pénzhamisítás az áldozatai számára is megteremtheti a példátlan gazdagság áldásos illúzióját.
A pénzhamisítás nyilvánvalóan csupán az infláció másik neve – mindkettő „új” pénzt teremt, ami nem ezüst és nem arany, és mindkettő hasonlóképp működik. Most láthatjuk, hogy az államok miért természetükből adódóan inflációsok: az infláció egy erőteljes és rejtett eszköz, amivel az államok elragadhatják az ország erőforrásait – az adóztatás egy fájdalommentes, és emiatt még veszélyesebb formája.
Lábjegyzetek
-
A javak közvetlen elkobzása így jelenleg nem annyira elterjedt, mint a monetáris eltulajdonítás. Az előbbi olyan esetekben történik, mint a földtulajdon lefoglalása kisajátítás útján, haderők elszállásolása egy megszállt országban és kiváltképp a kötelező munkaszolgálat (mint a besorozás, a kötelező esküdszéki szolgálat és a vállalatok kényszerítése arra, hogy nyilvántartsák az adóikat és beszedjék az alkalmazottak forrásnál levont adóját). ↩
