A pénz megjelenése hatalmas áldás volt az emberi faj számára. Pénz nélkül – általános csereeszköz nélkül – nem létezhetne igazi szakosodás, nem fejlődhetne a gazdaság az egyszerű, primitív szintnél feljebb. A pénzzel eltűnik a feloszthatatlanság, illetve a szükségletek egybeesésének problémája, ami fojtogatta a bartertársadalmat. Most Jones munkásokat bérelhet fel és megfizetheti őket… pénzben. Smith eladhatja ekéjét bizonyos egységnyi… pénzért. Az árupénz kisebb egységekre osztható, és többnyire mindenki elfogadja. Így minden terméket és szolgáltatást pénzért adnak el, majd a pénzt olyan termékek és szolgáltatások vásárlására használják, amit ki–ki kíván. A pénz következtében egy összetett „termelési szerkezet” alakulhat ki földdel, munkaszolgáltatással és termelési javakkal, amelyek együttesen viszik előre a termelést annak minden szintjén, és pénzben kapják fizetségüket.
A pénz megjelenése egy másik hatalmas előnnyel is jár. Mivel minden csere pénzben történik, minden cserearányt pénzben fejeznek ki, és így az emberek összevethetik minden termék piaci árát bármilyen másik termékével. Ha egy tévékészülék három uncia aranyért kel el, és egy autó hatvan uncia aranyért, akkor mindenki láthatja, hogy egy autó húsz tévékészüléket „ér” a piacon. Ezek a cserearányok az árak, az árupénz pedig minden ár közös nevezőjeként szolgál. Kizárólag a pénz–árak piaci megjelenése teszi lehetővé a civilizált gazdaság kialakulását, mivel kizárólag az teszi lehetővé az üzletemberek számára a gazdasági számítások elvégzését. Az üzletemberek így megítélhetik, milyen jól elégítik ki a vásárlói igényeket azzal, hogy termékeik eladási árát összehasonlítják azzal, amennyit a termelési tényezőkért fizetniük kell (a termelés „költségével”). Mivel az összes árat pénzben fejezik ki, az üzletemberek megállapíthatják, hogy profitot vagy veszteséget termelnek–e. Ilyen számítások vezetik az üzletembereket, a munkásokat és a földtulajdonosokat, amikor pénzbeli jövedelmet keresnek a piacon. Kizárólag ilyen számítások oszthatják el az erőforrásokat azok legtermelékenyebb helyeire – oda, ahol a leginkább kielégítik a vásárlók igényeit.
Számtalan tankönyv állítja, hogy a pénznek számos funkciója van: forgalmi eszköz, elszámolási eszköz vagy "értékmérő", felhalmozási eszköz ("kincs") satöbbi. De nyilvánvalónak kell lennie, hogy mindez csupán következménye az egyetlen jelentős funkciónak: a csereeszköznek. Mivel az arany általános forgalmi eszköz, ezért az a leginkább forgalomképes; az emberek félre tehetik, hogy a jövőben vagy a jelenben fizetőeszközként szolgálhasson. És mert az arany az általános forgalmi eszköz, így minden ár aranyban kerül meghatározásra.1 Továbbá, mivel az arany a minden cserét közvetítő árupénz, ezért elszámoló eszközként is szolgálhat mind a jelen, mind a jövőbeli várható árak tekintetében. Fontos megérteni, hogy a pénz kizárólag akkor lehet absztrakt számviteli egység vagy követelés, amíg az csereeszközként szolgál.
Lábjegyzetek
-
A pénz nem „mér” árakat vagy értékeket, hanem azok kifejezésének közös nevezője. Röviden, az árakat pénzben fejezik ki, nem azzal mérik őket. ↩
