Amióta megszületett e kötet első kiadása, a pénzügyi intervenció elvetett magjai növényekké sarjadtak. 1973. február–márciusának pénzügyi világválsága, amit júliusban a dollár mélyzuhanása követett, mindössze a legutóbbi volt a krízisek egyre sokasodó sorozatából, amelyek tulajdonképpen a pénzügyi rendszerbe történő állami beavatkozás elkerülhetetlen következményeiről szóló elemzésünk tankönyvi illusztrációjaként szolgálnak. Miután minden egyes válságot átmenetileg eloszlattak egy „sebtapasz”–megoldással, a Nyugat kormányai fennhangon bejelentették, hogy ezúttal biztos alapokra helyezték a világ pénzügyi rendszerét, és megoldották az összes pénzügyi válságot.
Nixon elnök egyenesen olyan messzire ment, hogy az 1971. december 18–i Smithsoni Egyezményt a „világtörténelem legnagyobb pénzügyi egyezségének” nevezte; hogy azután szemtanúja legyen e legnagyobb egyezség összeomlásának valamivel több mint egy év leforgása alatt. Mindegyik „megoldás” gyorsabban bomlott szét, mint az elődje. Hogy megértsük a jelenlegi pénzügyi káoszt, röviden végig kell követnünk a XX. század nemzetközi pénzügyi fejleményeit, és látnunk kell, miként omlott össze minden inflácionista beavatkozáscsomag a saját súlya alatt, hogy aztán teret adjon a beavatkozások következő körének. A világ pénzügyi rendszereinek huszadik századi történelme kilenc fázisra bontható. Vizsgáljuk meg egyenként mindet.
